Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„Még a hatalmas Tisza is, ha valahol elkeserítik, itt gyógyul meg, a folyosókon, a saját talaján, a saját levegőjétől, vízétől. Az ismerős Z}&~V

l

&°k-> kedves fülkék hívólag integetnek feléje. . . a hívek és leghívebbek amint ott jönnek-mennek nyugodtan, zavartalanul; finom szatirikus mosolyával Csernátony Tajos, aki keveset beszél, de minden megjegyzése a »Rovás«-ba való; hatalmas, vaskos lépteivel Vizsolyi, a párt elnöke, finom, örökké derült arcával, huszárosán kifent bajusszal ; fürgén, gondtalanul Horváth Gyula (akiről meg van írva, hogy olyan ügyesen tudja gruppírozni a semmittevést, mintha folyton lázas tevékenységben volna) . . . Tisza ami híveket elveszít a tanácsteremben, visszaszerzi a folyosón, ahol ügyesen tud az emberekkel szincerizálnt. Hol az egyiket, hol a másikat szólítja meg s félreinti valami fülkébe, beszélget velők, meglehet, hogy csak az időjárásról, de az azoknak mégis iól esik..." („A folyosó", részlet „A tisztelt Ház"-ból.