Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)
„Első fizetése M a Pesti Hírlapnál hetven forintra rúgott havonként ; írtam eleinte ( lásd a? első időszakbeli számokat) két-három közleményt naponta. S ez a fizetésem csak igen rövid ideig volt ilyen kicsiny. Egy év múlva már szá^ forintra emelte fel a szerkesztő. Száz^ forint ! Minek az ? Mit csináljak én annyi pénzzel ? Hiszen egy-két rostélyosnál többet úgy s» tudok megenni. S két nadrágot egimás tetejébe úgyse vehetek fel. . . Ezekben a\ időkben én még riportot is írtam. Elküldtek a nevezetesebb események színhelyére. . . Az országgyűlésről l'örs Kálmán írt nálunk úgynevezett croquis-kat. Egyszer megbetegedett, s hetekig nem járt a Házba, melynek tagja volt. Eégrády Károly, a kiadó (kihez s Z' v ^h es y s °h a me & new romlott barátság csatolt egész haláláig) arra kért, hogy menjek el a hírlapírói karzatra, és írjam meg Törs helyett a cikket. Mondtam, hogy senkit sem ismerek ott. Kézz e l-lábbal kapálóztam, hogy nem meg'ek. — Hát legalább egyszer menj el. ( Valami érdekes ülés volt küszöbön.) Többet az tán nem kívánom. Addig-addig kért, hog' engedtem. Bárcsak ne engedtem volna. . . Ki nem kerültem többé a Házból. Különös, bolond levegő az- Aki megszokja, él-hal érte, és nem tud másutt megélni..." (Részlet „A régi műhelyben" című karcolatból.) So
