Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

Szklabonya, 1873. mái us 13. „Kedves Ilonkám! Dehogy állom meg, hogy magának ne írjak. Mikor e% tartozik a fő élvezeteim közé. Az^ arcképe nagyon szép, jól van találva. Valódi gyönyörűséget találok a nézésében. Pestre holnap készülök. Mielőtt elhagynám a vidéket, még egyszer elbúcsúzom magától, aki oka, hogy olyan nehezen búcsúzom e vidéktől. Minél előbb jöjjön Budára. Tekintse bizonyosnak, hogy azt fogom írni két hét múlva, hogy minden rendben van, s úgy intézze a körülményeket már előlegesen is, hogy mindjárt feljöhessen. A levelet így jogom címezni : X ú r n a k, B. G y armât, Poste restante. Tervünk elbeszélésétől óvakodjék. . . A keresztelölevelet, ha nagy veszedelemmel járna, ne szerezne meg. Nem szükséges okvetlenül. A házasság azért törvényes, ha a keresztelölevelet később mutatjuk is fel. Es most isten önnel, kedves Ilonkám, a boldogabb viszontlátásig. Még egyszer ajánlom az^ óvatosságot és titoktartást. Nelkában sem kell megbízni. Senkiben. Mert jegyezne meg, hogy ez^ a terv a legeslegutolsó. Ha nem sikerül, akkor visszavonhatatlanul elvesztünk egymás számára. Most minden kockára van téve. . . Mielőtt eljönne, égesse el minden levelemet, mert hihetőleg keresni fogják a viszony szálait azokban. Bármily nehezére esik is azoktól megválni, tegye azt, hiszen azokra nincs sziiksége, mert a levelek írója örökre a magáé lesz^ ; aztán én tudom, miért mondom. Anyámnak már felfedeztem az^ egés% viszonyt és a tervet is, ö örömest beleegyezett, s megígérte, hogy néhány nap múlva meglátogat Pesten. Csókolom számtalanszor Kálmán'''' 7o