Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

keretbe foglalja parlamenti beszámolóit: többé nem saját neve alatt fog csipkelődni, gúnyolódni a t. Ház eseményei fölött, hanem egy képzelt, költött figura nevében. így születtek meg „Nagyságos Katánghy Menyhért országgyűlési képviselő úr levelei" (1893—94). A név kezdőbetűiben Mikszáth Kálmán fordított monogrammjára ismerünk. A név úgynevezett „beszédes név". Azt a képviselő-típust jelenti, amely mint a katáng, ez a szapora gyomnövény, az utakat és réteket, valósággal elárasztotta a századvégi közéletet. A tizenkét levélből kibontakozó „jellemkép": egy törtető, léha politikus figurája, aki az országgyűlés eseményeiről rendszeresen tájékoztatja vidéken lakó feleségét, Klárát. A tudósítások politikai részében ugyanaz a könnyed, szellemes, gúnyos hang nyilatkozik meg, mint Mikszáth korábbi országgyűlési karcolataiban, de eltérő, új vonás: a levélíró lelkiismeretlen, cinikus egyénisége. A „Pesti Hírlap" olvasótábora mindinkább érdeklődni kezdett Katánghy személye iránt, s a szerkesztőség rendkívül hálás feladatot jelölt ki Mikszáth számára, felkérve őt: írná meg hősének életrajzát és megválasztásának történetét. Ilyen előzmények után mutatta be Mikszáth Katánghy kétszeri megválasztásának komédiáját („Két választás Magyarországon", 1896—97). A Mikszáth-kérdésnek egyik legproblematikusabb fejezete, hogy vajon Mikszáth is zsoldosa, „mamelukja" volt a nagy hatalmú Tisza Kálmánnak, vagy pedig írói tollának függetlenségét, társadalombíráló szenvedélyét meg tudta őrizni annak ellenére, hogy tagja lett Tisza Kálmán politikai pártjának? Kétségtelen, hogy világnézete olykor helytelen politikai állásfoglalásokhoz vezette. De amilyen hiba volna őt kiemelni az álliberális politikai környezetből, éppolyan túlzás lenne elmarasztalni a Tisza-féle rendszer bűneiben. Mikszáth az uralkodó planétákkal szemben is megőrizte, ha nem is teljes függetlenségét, de kritikai álláspontját, és sokszor kifejezte önálló véleményét. Rendszerint nem közvetlenül nyilatkozott, hanem alakjainak reflexióiba rejtette a maga néze-