Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„Hiszen éppen abban van a képviselőség becse, bogy a népnek különféle mulatságai és örömei vannak a képviselőből. Egyszer, amikor megválasztja, és másszor, amikor megbuktatja. Közbe pedig valóságos élvezet, hogy a hosszú téli estéken van kit szidni, ki ellen panaszkodni, gúnyolódni és fenyegetőzni. Ha valami nagy dolgot csinál a képviselő, akkor azért örülnek, ha valami bolond dolgot csinál, azért örülnek. Mert a képviselőnek mindig örülnek, még ha baragusznak is rá, mert akkor annak örülnek, hogy haragudhatnak. Néha fel is megy a választó a fővárosba, akkor a képviselő kalauza s ügyes-bajos dolgának eligazítója. Ha sikerrel végzi, akkor azt mondja a választó: »Talan nélküle is megtették volna.« Ha nem végzi sikerrel, azt mondja a választó: » Nincs ennek itt semmi befolyása, csizmadiát fogtunk mi ezz

e

^

<( Egy harmadik sorozata a mulatságoknak, mikor a kerületbe megy le a törvényhozó. Mert törvényhozónak is hívják a képviselőt, mint ahogy a bicskát hívják tollkésnek is, pedig mindent farag, vág, csak éppen tollat nem..." (Részlet „Választók között" című cikkéből.)