Bisztray Gyula szerk.: Mikszáth Kálmán 1847–1910 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 5. Budapest, 1961)

„Yogaras igazán a legszebb helyek egyike. Havasok közé berámázott nógrádi síkság, csakhogy nem a sárga Ipollyal van kipaszomántozva, hanem a kacskaringós ezüst Olttal. Kényes járású riszálós palóc menyecskék helyett katrincás oláh asszonyok szedik a krumplit a mezőkön. Kicsike falvak bukkannak elő és tűnnek el a vasúti sínek mentén, szalmafedeles házikók-, liliputi templomocskákkal; azokban kökényszemű barna S%k\Máriák. Itt-ott rám ismer valaki, meglát a kupé-ablaknál s önkéntelenül elkiáltja magát : »Szetreaszke, domnule depntate!« fÉljen a képviselő úr!] Fölséges tiszta hegyi levegő feszíti a tüdőt, zöldebb a fű, és selymesebb, mint egyebütt, fehérebb a patak, fürge pisztrángok játszadoznak benne. A vasút füttye egy-eg' rókát riaszt fel a megsárgult mezőn. A fekete, piszkos bivalycsordák bámészan nézyiek a nag/ száguldó szörnyetegre, melynek füstbokrétája utána úszik a levegőben, mint a középkori lovagok strucc tol la..." (Részlet „Választók között" című cikkéből. „Vasárnapi Újság". 1904. november 13.)