Szántó Judit - Kovács Endréné szerk.: József Attila 1905–1937 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 3. Budapest, 1958)

a címe, igen nevezetessé vált, hét cikket írtak róla, Hatvány Lajos az egész háború utáni nemzedék dokumentumának nyilvánította nem egy ízben „a kései korok számára", Ignotus pedig „lelkében dédelgette, simogatta, dünnyögte és mormolgatta''' ezt a „gyönyörűszép" verset, ahogy a Nyugatban írta róla és ezt a verset tette Ars poeticájában az új költészet mintadarabjává. A következő évben—húszéves voltam ekkor—becsbe mentem, beiratkoztam az egyetemre s abból éltem, hogy a Rathaus-Keller bejáratánál újságot árultam és a Bécsi Magyar Akadémikusok helyiségeit takarítottam. Lábán Antal igazgató, mikor tudomást szerzett rólam, ezt megszüntette, ebédet adott a Collegium Hungaricumban s tanítványokhoz juttatott: Haj duZoltannak, az Angol Osztrák Bank vezérigazgatójának két fiát tanítottam. Bécsből — egy szörnyű nyomortanyáról, ahol négy hónapig lepedőm sem volt — egyenesen a Hatvány-kastélyba kerültem vendégnek, Hatvanba, majd a ház asszonya, Hirsch Albert né, ellátott útiköltséggel és a nyár végeztével Párizsba utaztam. Itt beiratkoztam a Sorbonne-ra. A nyarat a dél-franciaországi tengerparton töltöttem egy halászfaluban. Ezután Pestre jöttem. Két szemesztert hallgattam a pesti egyetemen. Tanári vizsgát mégsem tettem, mert — Horger Antal fenyegetésére gondolva — azt hittem, úgysem kapnék állást. Majd a Külkereskedelmi Intézet magyar—francia levelezőnek alkalmazott megalakulásakor, — referenciával, azt hiszem, szívesen szolgál Kóródi Sándor úr, volt vezérigazgatóm. Ekkor azonban olyan váratlan csapások értek, hogy bármennyit edzett az élet, nem bírtam ki — az OTI előbb szanatóriumba, majd táppénzállományba utalt, neuraszténia gravisszal. Hivatalomtól megváltam, beláttam, hogy nem lehetek tehertétel egy fiatal intézmény nyakán. Ezóta írásaimból élek. Szerkesztője vagyok a Szép szó c. irodalmi és kritikai lapnak. Magyar anyanyelvemen kívül írok és olvasok franciául és németül, levelezek magyarul és franciául, perfekt gépíró vagyok. Tudtam gyorsírni is — egyhavi gyakorlattal ezt a tudásomat fölfrissíthetem. Értek a sajtó nyomdatechnikájához^ tudok szabatosan fogalmazni. Becsületesnek tartom magam, azt hiszem, hogy fölfogásom gyors és hogy munkában szívós vagyok. József Attila