Sára Péter - Pölöskei Ferencné szerk.: Ady Endre 1877–1919 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 2. Budapest, 1957)

Ha volt külső indítéka Adynak arra, hogy szimbolista költő legyen, sajátos képlátó, megjelenítő, felnagyító képzeletén túl, az nem szorul mentségre, mert elválaszthatatlan Ady politikai és költői fejlődésének indítékától, kora társadalmi és irodalmi helyzetétől. Ismeretes, hogy Ady politikai öntudatosodása, radikalizálódása, szembefordulása a feudális erőkkel, kiábrándulása a saját érdekeit is feladó polgárságból s megismerkedése a munkásmozgalom ideológiájával Ady nagyváradi újságíróskodása s első párizsi útja idején veszi első nagy lendületét. Az is köztudomású, hogy erre az időre esik Ady költői válsága, időleges elhallgatása és hangváltása, ekkor bontakozik ki a korabeli költészet epigonságából s szólal meg a szimbolista Ady. Erről a fordulatról önéletrajzaiban így vall: „Nagyváradon már lapot szerkesztettem, de a versírásról akaratosan kezdtem leszokni..." írja az egyikben. Másutt ezt írja: „...Nagyváradra mentem újságírónak. Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált meg. De viszont valami dacos cinizmus görcsölte le itt az ujjaimat: azért nem érdemes írni, hogy az emberből Kiss József legyen." S végül ezt is írja: „Ügy kellett történnie, hogy írói bátorságom igazolását megkapjam előbb Parisban — s egykét tragikus franciától —, mert a mesterségemhez még mást nem taníttatott el velem Paris." Nyilvánvaló tehát, hogy Ady tudatosan szakított azzal a fajta költőiséggel, mely már első jelentkezésekor meghozta neki a hivatalos irodalom elismerését. Azért szakított ezzel az úttal, mert nem érte be a Kiss József-i lehetőségekkel, azaz a Petőfi—Arany irodalmi forradalom epigon folytatásával. Ehelyett keresett és lelt valamit még Párizs előtt (első nagy szimbolikus verseit Nagyváradon írta) s ennek lelte meg bátorító igazolását a francia szimbolisták lírájában. A Petőfi—Arany örökséget aprópénzre váltó népi-nemzeti irány a 48-as nagy költőnemzedék forradalmi demokratizmusa és lángoló hazafisága nélkül, annak nagy eszméi helyett nagy szavakat csattogtatva, kitermelt egy olyan