Sára Péter - Pölöskei Ferencné szerk.: Ady Endre 1877–1919 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 2. Budapest, 1957)

valóságát belső ellentéteinek teljes komplexitásában. Ettől Ady lehetne kora egyik legjelentősebb gondolkodója, politikusa, az az Ady, akit publicisztikájából, tanulmányaiból ismerünk, de mindebből nem tudjuk meg, hogy milyen költő volt. Ez a gondolkodásmód, ez az erkölcsiség szükséges volt ahhoz, hogy valaki a huszadik század első felének legnagyobb lírikusa lehessen, amit kifejezett, az az érzület és az a forradalmiság valóban méltó volt arra, hogy a kor legmélyebb lírai mondanivalója^ legyen. De egy életművet sem alkotójának gondolkodásmódja, sem jelleme, sem mondanivalója nem jellemezhet kielégítően, ha költő életművéről van szó. Ha azt akarjuk elmondani, hogy milyen költő volt Ady, akkor arról kell szólnunk, hogyan fejezte ki azt, amit átélt és megismert. Abból a szemszögből, ahonnan megújhodott irodalomtudományunk nézi az irodalmi jelenségeket, az az alapvető kérdés egy költő értékelésénél: realista-é a költő, a valóságot tükrözi-é költészete? A kérdés elkerülhetetlen, de egyre többször érezzük, hogy a válasz, amit adni szoktunk rá, nem kielégítő, túlságosan leegyszerűsíti, sematizálja, közömbösíti a problémát. Nem kétséges az, hogy az az író látja valósághűen a világot, aki fölérez nemzete életének s ezen keresztül az emberiség sorsának időszerű problémáira, meg tudja lelni azt az irányt, mely kora válságából kivezet s ha epikus, objektívan, ha lírikus, szubjektívan ábrázolni tudja egyén és társadalom viszonyát abban a történelmi helyzetben, melyben élnie s írnia adatott. Kimondhatjuk-e azonban azt, hogy az az író, aki valósághűen látja a világot, az realista író ? Vájjon a valóság helyes felismerése realistává teszi-e az írót, jóllehet az bizonyos, hogy a valóság felismerése előfeltétele annak, hogy valaki realista íróvá váljék. Azt hiszem, hogy a valóság felismerése önmagában csak azt határozza meg, hogy haladó-e az író vagy nem. De ha minden haladó írót egyértelműen realistának nevezünk, akkor a realizmus elveszti értelmét s az irodalomtudomány feladata az írók világszemléletének