Keresztury Dezső - V. Nyilassy Vilma - Illés Lászlóné: Arany János 1817–1882 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 1. Budapest, 1957)

„Nagy-Karolj, majd S^a/wár, végre Mára Maros-Sziget lön vándorlásunk eldorádója. Képzeld a nyomort! padon hálni, kabáttal takarózni s kölcsön kérni ruhát, m lg az ember Mosat. És ez, raj ta m történik, kit szegény öreg szülei m , Minden vagyontalanságuk Mellett, kissé Mégis elkényeztettek. . . Ha volt is kedve m a színészethez, a Mint hissen/, Debrecenben, jó társaságnál volt, — végkép elment az e lumpok köz/; a mellett az öntudat kígyói szegény apám sanyarú nyugtalansága, martak éjjel-nappal. Magányosan bolyongék Sz/get hegyein, az, lz

a partján, elmélkedtem, vezeklettem. Egy nap hasonló gyötrelmek közt álom ért rám — s jó édes anyámat halva láttam. A benyomás oly erős volt, hogy többé nem vethetem ki fejemből, ellenállhatatlan ösztönt érzék haza menni, de mi kép? Sziget Szalontához, az általam ismert úton kerülve, körülbelül ötven mérföld. A direktorhoz, Hubay-/>o£ jbrdulék, egy húszast kértem tőle, lehető dijamból, de fölöslegesnek láttam vele közölni szándékomat. Egy zsebkendőbe kötém egész vagyonomat, kimentem a piacra, hol nyolc krajcárból egy cipót s egy kevés szalonnát vettem, azz

a

^ megindultam, egyedül, gyalog. Első éjt az erdőben tölte m, oláh fuvarosok tüze mellett, a többit korcsmapadokon — s így végre Szatmáron, Nag'-Károly

on, Debrecenen át, hét napi gyalog vándor/ás után hazaértem, nem nagy örömére szegény szüleimnek." (ARANY jANOS ÖNÉLETRAJZA) (5) Bizonytalanul tapogatózó művész-ösztöne rövid időre a színészethez sodorja. 1836 februárjától májusig Debrecenben szerepelget, aztán megismeri a vándorszínészek nyomorúságát is. A művészkalandból kiábrándulva hagyja el hetek múlva vándorútjának utolsó állomáshelyét, Máramarosszigetet — és hazatér Szalontára.