Keresztury Dezső - V. Nyilassy Vilma - Illés Lászlóné: Arany János 1817–1882 (A Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványai 1. Budapest, 1957)

„Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl; Hanem lerázván, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nöttön nö tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez, tekint fel a% utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik. Te sem haltál meg, népem nagy halottja! Nem mindenestül rejt a cenki sír; Oszlásodat még a család siratja — Oh, mert ily sebre hol van balzsamtr?. .. Mi fölkelünk: a fájdalom vigasztal : Egy nemzet gyásza nemcsak leverő: Nép, mely dicsőt, magasztost így magasztal, Van élni abban hit, jog és erő!" (SZÉCHENYI EMLÉKEZETE) (34; 1860-ban megrázó erejű ódában búcsúztatja a nemzet nagy halottját, Széchenyi Istvánt. Az ódát az Akadémia emlékülésén mutatták be.