Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)
Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939
AZ EST-LAPOK 1920-1939 Az Est című bulvárlap születésétől (1910) megszűnéséig (1939) a XX. század első felének legkorszerűbb, legnagyobb példányszámú és legolvasottabb magyar polgári napilapjává fejlődött. Közel három évtizedes megjelenése során e népszerű és váltakozó sorsú bulvárlappal megteremtett alapokra épült az ország legnagyobb újságkonszernje, Az Est Lapkiadó Részvénytársaság, amely három napilapot (Az Est, Pesti Napló, Magyarország) foglalt magában, ezenkívül a legnagyobb és legkorszerűbb hazai nyomdaüzemet és a legtekintélyesebb könyvkiadó vállalatot. A hatalmas méretű tömegkommunikációs és kulturális kombinát a harmincas évek végére elfoglalta a mai Rákóczi út, a Lenin körút, a Dohány utca és az Osvát Ernő utca határolta háztömböt. Bár a nap különböző szakaszaiban megjelenő újságok - reggel a Pesti Napló, délben Az Est, este a Magyarország - különböző lapfejek alatt jelentek meg, a nyomda és a könyvkiadó vállalat pedig megtartotta régi elnevezését, a patinás Athenaeum címet, a köztudatban a teljes vállalkozás Az Esthez és alapítójához, Miklós Andorhoz kötődött. Az azonosítás teljes mértékben tükrözte a valós helyzetet. A három napilap, a nyomda és a könyvkiadó, valamint több fontos és gazdaságilag jelentős kiegészítő üzem ugyanis valóban Miklós Andor tulajdona volt, s 1933 decemberében bekövetkezett haláláig ő töltötte be a hatalmas, széles kiterjedésű vállalkozás teljhatalmú szellemi és gazdasági irányítójának szerepét is. Vitathatatlan, hogy Az Est-lapok és az Athenaeum igen nagy szerepet játszott a legújabb kori magyar történelemben: a politikában, a művelődéstörténetben és a kultúrában egyaránt. Hatása jelentősebb volt akárhány nevesebb politikusénál, párténál, társadalmi szervezeténél. Emellett Miklós Andor szándéka és tudatos törekvése folytán vállalkozásai szüntelenül a szokatlant, az újat, a váratlant, a feltűnést keresték, és ezzel újra meg újra szenvedélyes polémiákba, heves harcokba keveredtek, nemegyszer a fizikai erőszakig éleződő támadásoknak lettek célpontjaivá. Annál feltűnőbb, hogy jelenkori történetírásunk és irodalomtörténetünk alig foglalkozott az Az Estkomplexummal. Ha mégis érintette, többnyire mellékesen, más témáról szóló mű vagy kézikönyv keretében és rendszerint egyoldalúan és történelmietlenül. Az így kialakult kép természetesen hézagos, torz és ellentmondásos. Csak egy példát említünk annak illusztrálására, hogy a végletes, elfogult, önkényes értékítéletek milyen zűrzavart kelthetnek. Nagyjából egy időben jelent meg két érdekes és információkban gazdag írás, amely témájánál fogva szorosan kapcsolódik az Est-lapokhoz is: Lengyel Géza: Magyar újságmágnások című kötete (Bp., 1963. Akadémiai K. ) és Dersi Tamás: A rejtélyes doktor című monográfiája (Bp., 1965. Szépirodalmi K. ). Mindkettő egyértelműen elítéli, megbélyegzi a kalandor, jellemtelen, pénzhajhász lapcézárt, Miklós Andort. Dersi Tamás - helyesen - igen nagyra értékeli a "rejtélyes doktor"-t, Mikes Lajost, Az Est-lapok irodalmi rovatainak vevezetőjét, méltányolja a progresszív magyar irodalom és kultúra pártfogolása és felvirágoztatása körül szerzett érdemeit, ám beállítása szerint Mikes, aki egyébként Miklós Andor egyik legközelebbi és legbizalmasabb munkatársa volt, mindezt főnöke szándékától függetlenül, szinte annak ellenére, legjobb esetben kihasználva a tulajdonos-főszerkesztő profitéhségét és parvenü feltűnési viszketegségét, valósította meg, és az értékes irodalmat valósággal belecsempészte a lapok hasábjaira. Lengyel Géza pedig vitriolba mártott tollal bírálja Az Est Hármaskönyve című évente megjelenő
