Pesti Ernő szerk.: Az Est–lapok 1920–1939. Repertórium (1920–1924) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei. Napilapok repertóriumai, Budapest, 1982)

Vásárhelyi Miklós: Az Est-lapok. 1920-1939

már 1920. július 20-án így ír: "Nehéz ott igazságot tenni, ahol mind a két vitázónak igaza van, és éppen ezért egyiknek sincs teljesen igaza. " E salamoni bölcsesség ki­egészítése azonban már egyértelműen a nagybirtokosoknak a nagybirtokot annak a kis­birtoknál produktívabb termelési módja címén védelmező érvelését visszhangozza: "[•••] aki számba veszi a megtépázott ország lerongyolt pénzügyi helyzetének mérté­ké tfj ... 1 aggodalmai vannak a termelési lehetőségek, az agrokultúra, a magasabb­rend u produkálás szempontjából". A külpolitikai irányvonal egybeesett az ellenforradalmi rendszerével. Az irreá­lis, szélsőséges, irredenta hangulatkeltést összehangolták a reálpolitikai végkövetkez­tetéssel: 'a békeszerződést, akármilyen legyen is az, alá kell írni, mert - a Ma­gyarország 1920. január 18-i cikkének érvelése szerint - így ez a béke úgyis tart­hatatlan - szövetségesünk az idő£...J" A nemzetközi jog és méltányosság nevében tiltakozik Trianon ellen, de egyértelműen az intervenciós kalandorok oldalára áll a szovjethatalommal szemben. A legkirívóbb és a legundorítóbb Az Est-lapoknak a korabeli antiszemitizmussal kapcsolatos magatartása. Miközben jogosan és helyesen harcol a pogromok, az anti­szemita hecc kampányok, mindenfajta vallási diszkrimináció ellen, megbélyegzi az egyetemi "numerus clausus"-t, amely elsősorban a zsidó polgári értelmiség gyer­mekeit sújtja, polgári liberális elkötelezettségével összeegyeztethetőnek tartja az újabban bevándorolt, még nem polgárosodott, nem asszimilált "galiciaiak" elleni gya­lázatos hajszát, a razziákat, kiutasításokat, a "vérszívók" és "spekulánsok" üldözé­sét. "Viszik már a galíciaiakat" - olvashatjuk, majd precíz beszámolót kapunk arról, hogy a Józsefvárosi pályaudvaron huszonkét vagon telt meg velük, egy-egy vagonba harminc ember jutott. S ez a tudósítás nem 1944 nyarán jelent meg a nyilas Össze­tartásban, hanem 1919. december 20-án Az Estben, A lap egyébként azt bizonygatja, hogy a spekuláció, "a kereskedelem kicsapongásai" nem a magyar kereskedők bÚfne, hanem ezé "a fürge, szapora fajtáé". Nem következetes tehát a liberális polgár ma­gatartása az antiszemitizmus kérdésében sem (a zsidó polgáré sem). Szembefordulá­sának korlátait itt is - a gyakran igen rövidlátóan értelmezett - osztályérdek hatá­rozza meg. Az Est-konszern a húszas évek elején szerkesztésileg, technológiailag és a ter­jesztés szempontjából a legkorszerűbb magyar lapokat adta ki. Ezáltal helyreállította befolyását, biztositotta a magas példányszámot és a kiterjedt olvasótábort. Kiépítette saját kül- és belföldi sajtószolgálatát. Irodát nyitott New Yorkban, Londonban, Pá­rizsban, Berlinben, Bécsben, Prágában, Zágrábban, Belgrádban, Triesztben, Buka­restben, Konstantinápolyban és Athénban. Munkatársai rendszeresen járták a világot, gyors és érdekes tudósitásokat küldtek. Eredeti riportjait, interjúit, szenzációs tudó­sításait gyakran átvette a világsajtó. Tekintélyére jellemző, hogy amikor 1922. júli­us 22-én Eckhardt Tibor, akkor fajvédő képviselő, határozati javaslatot nyújtott be a nemzetgyűlésben, hogy a kormány tiltsa be Az Est, a Pesti Napló, a Világ és a Magyarország című lapokat, a polgári világ sajtója és közvéleménye felhördüléssel fogadta a hírt. Az egyik legjelentősebb német újság, a Berliner Tagblatt tiltakozását így idézte Az Est július 28-i száma: "Ha a magyar parlamentben [.. .^j valóban elfo­gadják a nagy liberális újságok megszüntetésére vonatkozó indítványt, amelyek közül különösen Az Est világhírű lap, és a Magyarország, valamint a Pesti Napló is nagy tekintélyre tett szert a magyar határokon túl is, s ha ennek folytán az oly sokáig béklyóba vert magyar közvéleményt újra ilyen súlyos csapás érné, akkor az egész európai közvélemény kénytelen volna a legélesebben helyteleníteni a liberális sajtóval elkövetett erőszakoskodást. " Az Est-konszern lapjai egységes irányítás alatt, hagyományaikat őrizve alakítot­ták ki arculatukat. A vezető hírlap Az Est maradt. Mint bulvárlap az informatív anyagra fektette a hangsúlyt. Kitűnt hírrovata, tudósításai, riportázsa, közgazdasági hírszolgálata és sportrovata. Az első napilap volt, amely rendszeresen egy teljes

Next

/
Oldalképek
Tartalom