Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892-1976 (bibliográfia) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2. Budapest, 1978)

I. Bevezetés

Milyen érdeklődési kört ölel fel ez a nagy termés? A közel kétezer cikke ismeretében elmondhatjuk, hogy minden érdekelte: az egész élet, a mindennapi problémák, a politikai, gazdasági és társadalmi kérdések, az irodalom, a színház, a sport. A cikkek bizonysága szerint kocsmázás, dorbézolás és Frauendienst közben tudott a tanítónő vékony fizetéséről, a háziasszony piaci gondjairól, a labdarúgó csapat sikeréről, bűncselekményekről, politikai vitákról, a falu életéről, a könyvkereskedő gondjairól, a pesti életről, lóversenyről.... De írt a halálbüntetés ellen, a Darwin-féle majomperről, a terézvárosi búcsúról (a szegény pesti nép szórakozásáról), az új vásárcsarnokról, az éhes diákokról, a pesti utcanevekről, a könyvügynökökről, a tőzsdéről, a magyar búzáról, a dohányzásról, Andrássyról, IV. Károly királyról, Kúnfi Zsigmondról, Bárczy polgármesterről, az evezősökről, sok mindenről és sok mindenkiről... Ezen kívül levelezett, tárgyalt kiadókkal, mecénásokkal, írótársakkal, színigazgatókkal, ismert zsokékkal, a szerelem papnőivel... Míg betegség nem kötötte Óbudához, minden pesti főpincér, pirossapkás hordár, szállodai portás, újságosfiú ismerte. A nyomdai szedőkkel és mettőrökkel koccintgatott a hajnali órákban, amikor az irodalom szorgos segédcsapata hazafelé indult a görnyesztő munkából. Az írók írója volt — ragadt rá ez a dicsérő epiteton ornans. Irótársai rajongtak érte. Az érettebb olvasók és újságolvasók szívesen olvasták írásait. A kiadók, ezek a „szőrösszívű" üzletemberek, akiket nem a művészi szép, hanem inkább az üzleti rentabilitás vonzott, szívesen adták ki munkáit. És nyilván el is adták könyveit. A Tanácsköztársaság után inkább csak a napilapok közölték írásait. Ebben a korszakában a rövid, időszerű cikkeiből maradt ránk sok kis remekmű. De álmai szüntelenül a Nyírvidéken és a felvidéki városkákban kalandoztak. Andalító, kesernyés nosztalgiával írta meséit. Áradó líraiság szőtte át az emlékeiből táplált elbeszéléseit. Ifjúságát élte át újra a podolini történetekben, fel-felbukkannak az öreg Kálnay, Dálnoky Gaál, Zathureczky majd a pesti figurák: Rezeda Kázmér, Nagybotos Viola és a többiek, meséinek megannyi felejthetetlen alakja. Krúdy Gyula írásművészetét, stílusát, regényeit, elbeszéléseit már elemezte és értékelte az irodalomtudomány. Mivel járulhat hozzá ez a részletes bibliográfia Krúdy további és elvégzendő elemzéséhez? A feltárt írói termés lehetővé teszi Krúdy érdeklődésének, fejlődésének nyomonkövetését. A művek időrendi jegyzéke képet ad a témaválasztásairól és a feldolgozás tárgyi és stiláris összefüggéseiről. Újraértékelhető és kiegészíthető az anyag alapján az író mese- és motívum-átvétele. Az abc-rendi címek segítséget nyújthatnak a hatások és kölcsönhatások kutatásában. Még nem tárták fel, hogy egy-egy író-elődje vagy kortársa milyen hatással volt rá a címátvételben. A címjegyzék árulkodik: Egy régi udvarház utolsó gazdája. L. 442 Egy régi fogadó utolsó napjai. L. 1466 Egy régi udvarházból. L. 1503 Mindegyik Gyulai Pál regényére utal. Baksay Sándor, a maga korában ismert kortárs-író Gyalogösvény regénycíme ismétlődik: Gyalogösvény. L. 419