Gedényi Mihály: Krúdy Gyula 1892-1976 (bibliográfia) (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, E. Sorozat 2. Budapest, 1978)

I. Bevezetés - Az eddig megjelent Krúdy-bibliográfiákról

AZ EDDIG MEGJELENT KRÚDY-BIBLIOGRÁFIÁKRÓL Az író halála után nyolc évvel, már megjelent az első bibliográfia (Kelemén-Perkátai László, Krúdy-dolgozatának függelékeként. Szeged 1938.) Ha hiányosak és nem egészen pontosak adatai, mégis velük indul az a hosszú folyamat, amely a debreceni Pelyvás-Ferencsik Istvántól Kozocsa Sándoron, Tóth László-Udvarhelyi Dénesen és Katona Béla munkáján keresztül eljutott a Barta András készítette szintézisig. Ismeretes, hogy Kozocsa Sándor szinte egy életen át kutatta a Krúdy-műveket, elsősorban a kötetben megjelenteket és az azokra vonatkozó ismertetéseket, de sok cikk és elbeszélés napvilágra jutását is neki köszönhetjük. Barta András — részben a Kozocsa-anyag alapján — átfogó bibliográfiát tett az olvasó asztalára az életmű kiadások ötletesen szerkesztett melékleteiben. Neki köszönhető, hogy az egyre növekvő és az egyre jobban érdeklődő olvasóközönség előtt feltárult a hatalmas Krúdy-övr. Az elmúlt két évtizedben publikált bibliográfiai összeállítások időrendi sora a következő: 1956 Petrichevich Horváth János A kékszalag hőse c. kötet (Szépirodalmi) utószavában ad forrásanyagot. 1957 Kozocsa Sándor az írói arcképek c. kétkötetes műben (Magvető) és a Szindbád-L elbeszélés-gyűjteményben (Magvető) ad részletes bibliográfiát. Szabó Ede a Válogatott novellák, c. kötet (Szépirodalmi) végén a Jegyzetekben közöl forrásanyagot. 1958 Kozocsa Sándor az Asszonyságok díja — Napraforgó (Magvető), a Bukfenc — Velsá herceg - Primadonna (Szépirodalmi) és végül a Pest-Budai séták (Helikon) c. kötetek az utószavaiban ad forrásanyagot. 1959 Ebben az évben kezdődik az életmű-sorozat köteteinek függelékeiként Barta András feldolgozásában eddig a legteljesebb bibliográfia megjelenése. A fehérlábú Gaálné (Magvető) c. gyűjtemény az 1894 és 1908 közötti elbeszéléseket, a Szerelmi bűvészinas (Magvető) az 1909—1912 évekből való írásokat, az Éji zene (Magvető) az 1913—1915 közötti időszakból való elbeszéléseket, A madárijesztő szeretője (Magvető) az 1916—1925 közötti korszakot öleli fel és végül az Utolsó szivar az Arabs szürkénél (Magvető) az 1926—1934 években írt, vagy megjelent írásokat gyűjti egybe. Barta nagy lélegzetű feldolgozása ennek a legtermékenyebb negyven esztendőnek a szépirodalmi termését tárgyalja. De a nem szépirodalmi anyagra is találunk Barta András tollából adatokat. Az Álmoskönyvben (Magvető) és a Régi pesti históriák (Magvető) cikkgyűjteményben is kapunk bibliográfiai