Botka Ferenc szerk.: Független szemle 1921–1923. Kékmadár 1923. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 10. Budapest, 1979)

Vezér Erzsébet: Előszó

Czakó lapja ad először teret Jászi Oszkár álnévvel jegyzett írásainak az ellenforradalmi Magyarországon, és pedig egy olyan írásnak, mely a Társadalomtudományi Társaság szabad iskolájának felújítását javasolja. Rendkívül sokoldalúan tudósít a külföldön megjelent fontosabb könyvekről, majd mindegyikről akár csak néhány soros bírálatot is közölve. Nem hiszem, hogy Horthy Magyarországán még egy lap volt, mely olyan széles sprektrumu filozófiai, szociológiai, politikai és irodalmi tájékoztatást nyújtott volna olvasóinak, mint a Független Szemle. 1922-ben felfigyel például Alfred Rosenberg könyvére, „korlátolt és elfogult nacionalizmus" vétkében marasztalva el a már akkor náci érzelmű szerzőt. Az olasz fasizmus igazi jellegét pedig talán a legkorábban ismeri fel, és két cikket is közöl róla. A kapcsolatot is jól látja a magyar ellenforradalom és az olasz fasizmus között. Az egyik cikk címe is Ébredő Olaszország (egy feltehetően álneves Tóth István tollából), s benne a fasizmust ugyanannak a társadalmi rétegnek a diadalaként fogja fel, melyből ,,a legyőzött Németországban a Hackenkreuzlerek, Magyarországon az ébredők verbuválódnak." Az olasz fasizmus győzelméért pedig a munkásosztály rossz taktikáját teszi felelőssé. 1922 szeptemberében a Bécsbe emigrált Madzsar József, aki átvette a Bécsi Magyar Újság gazdasági újjászervezését, arról számol be Károlyi Mihálynak, hogy megvásárolták a Független Szemlét. ,,A lapot anyagilag a Bécsi Magyar Újság vette át, - írja - mi fogjuk terjeszteni és fő célja az, hogy most már az emigráció megszólalhasson odahaza is, részben más neve alatt, részben név nélkül. A lap kéthetenként fog megjelenni. Pesten lassanként kialakult egy kis kör azokból az októbristákból, akik hűek és tisztességesek maradtak, azonkívül a baloldali szocialisták közül egynéhány, s ezek fogják a lap otthoni szellemi gerincét alkotni. Élénk részt vesz ebben Stromfeld is." Ez az ügylet azonban vagy egyáltalán nem jött létre vagy nem hozta meg a kívánt eredményt, a lap anyagi megerősödését, mert a Független Szemle továbbra is csak havonként és nagy anyagi nehézségekkel tudott megjelenni. 1922 novemberében Madzsar anyagi támogatást kér Károlyitól a lap számára: ,,A Független Szemle számról-számra javul, azt lehet mondani, ma az egyetlen bátor és komoly októbrista hang Magyarországon, véleményem szerint ezt a támogatást megérdemelné." A Független Szemlét az 1923 januári szám után betiltották. Ekkor Czakó úgy akarta kijátszani az ügyészséget, hogy egyszeri megjelenésű röplapok formájában adta ki a további számokat. A röplapokat a Független Szemle címlaprajzaival és tipográfiájával nyomták, tehát nem lehetett félreértés a folytonosság tekintetében. Három szám jelent meg belőlük. Az első címe Kultúrproblémák. Értekezések, cikkek, jegyzetek és kritikák társadalmi, irodalmi, művészi és politikai jelenségekről. 1923 február. A második szám címe Március, ugyancsak a fenti alcímmel. Míg a harmadik Szabad Sajtó címmel jelent meg június körül. Alcíme: Czakó Ambró kultúrpolitikai röpiratai I. A Horthy rendszer sajtópolitikáját nem lehetne találóbb iróniával jellemezni, mint ahogyan az a cselekedete jellemzi, hogy a Szabad Sajtó c. röpiratot haladéktalanul betiltotta. Mikor 1923-ban Károlyi hazaárulási pőrében ítéletet hozott a törvényszék és röviddel utána megkezdődött a tárgyalás a Táblán, Czakó a már betiltott és röpiratként meg-