Botka Ferenc szerk.: Független szemle 1921–1923. Kékmadár 1923. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 10. Budapest, 1979)
Vezér Erzsébet: Előszó
A repertórium harmadik nagy egységében a szépirodalmi és művészi jellegű anyagot helyzetük el. A lap politikai tartalma miatt a közlemények jelentős része álnévvel jelent meg. Ezek feloldását még az utolsó: pillanatban sikerült elvégezni. A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei „A" sorozatának (Magyar irodalmi folyóiratok) szerzője, Lakatos Éva 1974. június 3-n levelet intézett — a müncheni Griffkiadó tulajdonosának, Ujváry Sándornak a közvetítésével — a Kanadában élő Czakó Ambróhoz, és arra kérte őt^nogy a levélhez mellékelt álnév-listán adja meg a szignók és álnevek feloldását. Július 22-i keltezésű válaszában az egykori szerkesztő — néhány héttel halála előtt — még eleget tudott tenni ennek a kérésnek. Feloldásait közzé is tettük a Magyar irodalmi folyóiratok 4-5. füzetében, az 574. tételként szereplő Független Szemle rövidített leírásában. 1977 során Vezér Erzsébet irodalomtörténész Kanadában járt; közvetítésével a Czakó-hagyaték Magyarországra került. Szíves engedelmével alkalmunk volt betekinteni a Független Szemlének abba a példányába, amely a szerkesztő tulajdona volt, s amelybe az már korábban bejegyezte az álnevek és szignók feloldásait. A Lakatos-féle lista és a szerkesztői bejegyzések között alig volt eltérés. Ahol azonban volt, ott a korábbi, szerkesztői bejegyzést tartottuk mérvadónak. (Ilyen eltérés volt pl. a k.b. szignó feloldása. A listán használójaként Kőhalmi Béla szerepelt, szerkesztői példányában Czakó azonban magáénak vallotta.) Az időben jött érdeklődés és a szerencsés véletlen folytán így hitelesen tájékozódhatunk a Független Szemle három évfolyamában. A további kutatások feladata, hogy a folyóirat tartalmának mélyebb elemzése útján hiteles képet alakítsunk ki művelődéstörténetünk ezen elfeledett, de annál fontosabb fórumáról, s ha el is késve, de méltó helyre állítsuk irodalmunk, kultúránk történetében magát a lapot — és elszánt, áldozatkész, bátor szerkesztőjét.
