Lakatos Éva szerk.: A Toll 1929–1938 (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 9. Budapest, 1977)

Komlós Aladár: „A Toll"-ról

Kaczér Vilmos az 5. számtól kezdve Zsolt Bélát, a nagytehetségű, temperamentumos, bátor és népszerű publicistát és regényírót kérte fel főszerkesztőnek, aki'az első időkben majd minden számba vezércikket írt, s hangjukról, stílusukról ítélve minden bizonnyal az ő tollából erednek a lap élén lévő pompás névtelen glosszák is, e lényegbe ható kri­tikus szellemű írások. Itt adta meg a lap irányvonalát, szellemi gerincét, ö választotta meg a lap munkatársait is. Anyagilag a lapot Wertheimer Elemér, a Magyar Színház gazdája és Lőbl János, az Officina Nyomda tulajdonosa támogatta, az utóbbi olykor egy-egy cikkel is írt a lapba. Zsolt persze nem holmi színtelen, semleges „irodalmi-kri­tikai" lapot akart csinálni, hanem olyat, amelyben minden közéleti haragját kifújhatta. Programmját úgy határozta meg, hogy „a kritikának jogaiba való visszahelyezése, a há­ború után összekuszált fogalmak tisztázása, a magyar szellemi közvélemény felfrissíté­se, a legjobb magyar írók, költők, művészek és újságírók közreműködésével". A cím­lapon Berény Róbert rajza látható: vörös (utóbb változó színű) háttérben egy hatalmas tollat emelő fekete férfi. Legállandóbb munkatársai: Ignotus Pál, Hevesi András, Márai Sándor és Németh Andor voltak. Ignotus Pál stílusa csupa energia és gondolatritmus; elokvens, retorika nélkül. Cikkei gondolatmenetére jellemző, hogy előbb tagadja a közkeletű nézetet, de aztán elfogadja, oly bonyolult úton jutva oda, hogy közben az ellenkezőt látszik támo­gatni (lásd Molnár Ferencről, Karinthyról, s a névmagyarosításról írt cikkeit), azaz úgy talál rá az igazságaira, hogy megnézi a közkeletű felfogás másik oldalát. Nem hisz az egyenes vonalban, tudja, hogy a fejlődés csavaros. Ignotus Pál (akinek nevét a Magyar Irodalom Története c. akadémiai kiadvány nem említi A Toll munkatársainak felsoro­lásában) Az antiintellektuális forradalom című tanulmányát közli itt, mely részlet a szerző A horogkeresztes hadjárat című, utóbb könyvalakban is megjelent tanulmányá­ból, a legmélyebben járó kritikai írásból, amely Magyarországon a hitlerizmus ellen meg­jelent. ö is, Hevesi András is cikkeik fölé írhatták volna Karinthy egyik könyvének címét: Minden másképpen van. A Párisi eső című elbűvölő regény írója, Hevesi András cikkeit eredetiségük és diszkrét szubjektivizmusuk teszi élvezetessé: mint holmi magátólérthe­tődéseket közli néha ugyan konzervatív, de meglepő kijelentéseit. Ügy modern, hogy megveti a modernséget; a konzervativizmus inkább ínyére van, kritikája faarccal elő­adott humorában rejtőzik. Németh Andor művelt, elegáns esztéta. Meglehetősen apolitikus, könnyen befolyá­solható természet. Részleteket közölt tervezett Petőfi-életrajzából (amit Illyés Gyula kérésére, tekintettel ennek tervezett Petőfi-biográfiájára, abbahagy). A lapba novellá­kat és Veronika címen egyfelvonásos drámát is írt. Feltűnést keltett éles kritikája Pintér Jenő irodalomtörténetéről, valamint Herczeg Ferencről. A magyar életet Zsoltnál is jobban megveti a stílus-bűvész Márai Sándor: egyik leg­remekebb cikke, az Ogyoe (=az Okos Gyerekek Országos Egyesülete), egy Pesten grasz­száló típus iránti utálatának sűrített kifejezése. De egyenesen rajong Karl Krauss Die letzten Tage der Kulturmenschheit című könyvéért, amely még Márait is felülmúlja az emberiség mélységes megvetésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom