Illés Ilona: Tűz 1921–1923. Diogenes 1923–1927. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 8.)
Gömöri Jenő folyóirata, a Tűz
A Tüz h ivatásának tartotta ugyanakkora csehszlovák-magyar közeledés szolgálatát. Külön rovatot nyilotl a szlovák és cseh irodalom számára, érdemes műfordítói gárda kö.•.vetítette a szlovák és cseh írók alkotásait, az olvasókhoz. Gömöri kultúrpolitikusi hivatástudattal még ennél is tovább ment: a szlovák írókhoz szóló üzenetében támogatásukat kérte ahhoz, hogy magyar irodalmi élet jöhessen létre Szlovákiában. Az első szám a cseh és szlovák írók mellett még kizárólag a Csehszlovákia területén élő magyar írókat szólaltatja meg. Ebben Falu Tamás, Lesznai Anna Mácza János, Komlós Aladár, Kultsár Miklós, Mihályi Ödön, Mécs László, Vozári Dezső írásaival találkozunk. Később azonban szélesül a munkatársi gárda: Balázs Béla, Lengyel József, Gábor Andor, Füst Milán, Barla Fajos is hamarosan elküldik írásaikat. A korabeli európai szellemi életben otthonosan mozgó Gömöri színvonalas irodalmi folyóiratot teremt, A lap háromnegyed részét, szépirodalmi alkotások töltik meg, a többi a kritika és a publicisztika között oszlik meg. A napi politika r-sak közvetve kerül szóba. A folyóirat, politikai publicisztikája ezért, - ellentétben más hasonló folyóiratokkal, - némileg sápadtabb, erőtlenebb. Két alkalommal jelent meg a TíTz Pozsonyban: 1921 nov. 15 dec. 1 -i jelzéssel az 1-2, szám, majd az 1922.ápr. I - ápr, 15 - máj. 1-i keltezéssel az 1-2-3. szám, ugyancsak egy kötetben. 1922. júl. 9-én megváltozott formában, újságként jelenik meg a Ttfz. A változásról a vezércikk tájékoztat: "Szerkesztőségünket és kiadóhivatalunkat mindenekelőtt Pozsonyból áthelyeztük Bécsbe, mert már a TÜZ nem csupán szlovenszkói lap akar lenni, hanem minden magyar nyelvű olvasóé." A Dobrovits u. 14-ból az osztrák fővárosba került Tűz életében ez a változás kétségtelenül előrelépést jelentett. Az emigránsok egy része Pozsonyból, Kassáról időközben Bécsbe költözött, így gyakorlatilag megmaradta folyóirat korábbi írógárdája, de kibővült a már korábban Bécsben élő emigránsokkal is. Bizonyos koncepció-változás is megfigyelhető: Bécsből széjjelnézve a magyar irodalom egészét átfogó újabb programot kovácsol Gömöri folyóirata számára. Ismét felveti a "kultúrföderáció" gondolatát, de mig korábban a szlovák írókhoz intézte felhívását, most a magyar íróktól várja a megvalósítást, (1 922. júl. 30. 1. ) Szózatában név szerint felsorolja azokat, akik Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában s a tengeren túlon is segítségére lehetnek a "kultúrközösség" megteremtésében. Felhívása nem marad hatástalan. Egymás után érkeznek az egyetértő válaszok, javaslatok. Ugyanakkor csaknem mindegyik levélíró az otthoni magyar irodalom helyzetéről is tudósít, s ezzel valóságos
