Kálmán Lászlóné: Társadalmi Szemle 1931–1933. Repertórium (A Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai Füzetei, B. sorozat 5. Budapest, 1974)

Előszó

ELŐSZÓ A Társadalmi Szemle a Kommunisták Magyarországi Pártja hazai és külföldi vezetőinek elhatározásából született meg: "Egyre sürgetőbbé vált egy olyan központi orgánum megteremtése, amely... közvetlenül a társadalomtudomány nyelvén szélesebb tömegekhez szóljon és marxista-leninista szellemben nevelje őket" - irta visszaemlékezésében Sándor Pál. A legális vagy inkább a fél-legális megjelenést az tette lehetővé, hogy egy évben tiz alkalommal megjelentetett, u.n. "nem időszaki sajtótermék" kiadásához nem kellett előzetes engedély. A törekvés ilyen orgánum kiadására és az emiitett kiadási lehetőség felhasználására nem volt előzmény nélküli a KMP történetéten. Lényegében hasonló szándékkal és hasonló módon adták ki a magyar kommunisták három éven keresztül a 100 % cimü folyóiratot és több más rövidebb életű időszakos sajtóterméket. Érthető, hogy az uj folyóirat létrehozásában, munkájában, arculatának kialakításában, közleményeinek megírásában és szerkesztéséten in" tenziven résztvettek a pártnak azok az ideológusai, publicistái, akik a megelőző hasonló kiadványokban is az oroszlánrészét vállalták e munkából. A szerkesztéssel kapcsolatban tudni kell, hogy a két - boritófedélen is feltüntetett - szerkesztő mellett egy harmadik is részt vett a lap öszszeállitásában. Ez a szerkesztő a párt képviseletében továbbította a vezetőség intencióit, a "vonalvezetést", a vezetőségi tagok által irt cikkeket; megbeszélte az egyes lapszámok tervét, véleményt, kritikát mondott. Személy szerint a két év alatt Tamás Aladár, Schwartz György, Haraszti Sándor (aki Sallai Imrével beszélte meg a lapszámokat), Vándor Pál és öccse (Róth), Antal János, Poll Sándor és mások látták el e feladatot. Az utolsó, Faust Imre neve alatt megjelent számot Friss István állította össze, mivel a szerkesztőség többi tagját a rendőrség letartóztatta. A szerkesztők és munkatársak állandó fenyegetettségben éltek. Kik voltak ők, akik vállalták e sorsot? A két szerkesztő két generációt képviselt. Az 50 éves Madzsar József a radikális polgárság táborából jutott el a kommunista mozgalomig; Sándor Pál diákként vett részt a Tanács-