Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

Petőfi Napjai: 1845 121 hős oroszlánnak, a Honderűt hitvány majomnak nevezi. A harag illynemű kifakadásaival szerző önmagának, a szerkesztő pedig lapjának becsét csökkenti; holott valóban ideje volna már egyszer, azon korlátokat, mellyeket nyerseség és durvaság eddig egyre széjelebb tolt, összébb vonni, hogy az eféle szégyenletes mocskolódások, mellyek ujabb napokban annyira fölemelék fejüket, lassanként kiszórhassanak az irodalomból." A 217. lapon pedig a Honderű 6-ik számáról: — ,Uj levél Emiliához', P. Horváth L.-tól, mellyben író egy Pozsonyba s Bécsbe, innen Brühl, Baden és Fösslau völgyeibe tett kirándulásáról tudósit. E levél folytában igen keserűn és igen-igen nyersen kel ki a szerkesztő azok ellen, kikre haragszik s kiket így nevez meg „a dominus V. I., a dominus P ... fi, az E. meg bizonyos komáromi R . . . T . . . István és több eféle tetőtől talpig komisz fráterek . . ." Augusztus 21. Pesti Divatlap. II. 21. sz. 646. I. Orbán. A 647. lapon pedig Rosz verseimről. Augusztus 21. Pesti Divatlap. II. 21. sz. 660. lapon: A Lapszemlében Szemere Miklós Szivábránd költeményéről: (Életképek. Ag. 16.) „Szinte jó, érdekes költemény. Szemere művét már maga azon sajátságos modor ajánlja, melly mindazon, mi tőle kerül, elömlik. Ez, szerintünk, az alkotó lélek, az eredeti költői ér egyik ismertető jele, és ezt fiatalabb költőinknél, az egy Petőfit kivéve, híjában keressük; mindeniknek verse egy kaptára van húzva, a gondolat- vagy inkább versfolyamat, szó, kifejezés, fordulat mindenikben ugyanazon egy; olvasd egyikét, olvasd másikét, harmadik-, negyedik-, ötödikét sat. sat. sat. ollyan mintha egyenruhás katonaezred léptetne el előtted — mindenik egyforma. Ez igen rosz, mert nem egyébre mutat, mint betanult, eltanult, elsajátított, elrablott phrasisokra, eszme, gondolat, költői ér, teremtő tehetség nélkül. Ez az oka a mai időbér, feltűnő teménytelen sok rosz versnek; az irás