Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

100 Petőfi-Könyvtár A néma kőkereszt alá Nem hat le metsző éneked, S halovány szép halottadat Álmából fel nem költheted. S az elhidegült hókebelt Többé fel nem dobogtatod, Bár égre tört harag között Szirtet repeszszen szózatod. És itt fent, e hideg világ — Tapasztalásból tudhatod — Önzőbb sokkal s részvétlenebb, Mint hogy megértse bánatod. S bár kedves lantod énekén Érzésre gyúl a műbarát, Nem is véli, hogy a panasz Szived véréből ömlik át. Nem sejti, hogy megváltozott Lantod siralmas hangjai, Sorstól kisértett lelkednek Elszaggatott darabjai. Oh hát ne zengd bús lantodon A szivet metsző éneket: Többé kedves halottadat Álmából fel nem költheted. Vagy zengd! ime egy hű barát Veled jó s bal sorsban rokon, Enyhet talál és csöndes irt A kedves bánathangokon. Mert érzem szived érzetét, Veled vesztésben társ vagyok, Te holtat, élő szivet én, De elvesztettet siratok. Hideg sir nem rabolta el, Nem hamvad súlyos hant alatt, A vas törvény és e világ Vont köztünk választó falat.