Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1845.
62 Petőfi-Könyvtár hőskölteménynek nevez. Az érdek nem a tárgyban, hanem a formában van : az irónia játsza itt szerepét, s mint hiszszük nem szerencse nélkül: az affectált pathos conctrastban a kisszerű tárgygyal. Érdekét csak az csökkenti, hogy kelletinél hosszabb, s hogy ez iróniának, Apollónak hála, ma már czéltárgya nem igen van. Ellenben a népies alap való és mulatságos. Petőfi haszonnal fogja ez elemet a maga helyén használni, ha tapintatot szerez, melly az aljastól megója. Eddig nem mindig maradt mentve tőle." Alább pedig a pápai képző társulat Tavasz cz. zsebkönyvét ismertetve, a birálat így végződik : „Annyi bizonyos, hogy — a jelen könyvre visszatérvén — Petőfit is, kinek itt egy pár verse adatik, nem az iskola, hanem az élet fejtette ki, s kifejté vala az iskola nélkül is." E czikket Toldy (Schedel) Ferencz irta. Márczius 6. Pesti Divatlap. I. 19. sz. 298. 1. Téli világ. Márczius 6. Pesti Divatlap. 19. sz. 307. 1. Adatok „kritika titkai u-hoz. A Hirnök utolsó számaiban két lelkes honfi (egy név alatt) szent buzgalommal izzad, iparkodván engem verseimmel egyetemben tönkre silányitani. Különösen ajánlom mindenkinek, hogy elolvassa, ki csak hozzá férhet: sőt kérem mindazokat, kiket csekélységem csak némelly részben is érdekel, hogy elolvassák. — Az ott buzgolkodó két atyafi hajdani iskolatársam, kik már akkor kalapálták a kádencziákat, mikor én még azt sem tudtam, mi a költészet: bocskorszij-e vagy martyrkorona ? — És ők azóta folyvást ütik a verseket, és ezeknek özönével elárasztják a szerkesztőket rendre; de a szerkesztők olly impertinens embertelenek, hogy őket mindeddig sem mutatták be a közönségnek. És ez aztán vexa! és dühbe hozza az embert, valamintségesen dühbe hozta az én fentisztelt iskolatársaimat; s nem csoda, hogy dühökben épen belém kaptak, én belém, kire ök hajdanában csak ollyan formán néztek le, mint néz le a nagy, nagy ökör a lábainál szaladó kicsiny kis pacsirtára. — Hazám tiszta keblű, legszebb erényü ifjai, fogadjátok hódolatom tömjénét. Petőfi Sándor.
