Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

56 Petőfi-Könyvtár Helyesirásbani következetlenségek szinte nem hiányzanak. Igy az ad (dat, gibt) helyesen van rövidnek irva a 34., 36., 94. lapokon, — és ismét helytelenül hosszúnak ád a 8., 20. és 46. lapokon, — továbbá: felett a 39., 26., 8. és 55-ik lapokon, más helyeken mindenhol fölött. Ezzel be volna fejezve bírálatom, ha nem találnék még egy olly tárgyat, mellynek magában a bírálatban helyet sehol sem tudtam adni. Nem is tudom mikép fejezzem ki iránta magamat. De hiszen a nyájas olvasó maga is kitalálja, ha ide iktatom azon helyeket, mellyekre e figyelmeztetésem tartozik. Hlyen p. o. Hisz Petrarca és Petőfi Félig meddig már rokon; Annál inkább osztozhatnak A borostyánlombokon. 74. lap. vagy midőn atyjáról ekép ir: „Nem is lehet csodálni! Csak husvágáshoz ért; Nem sok hajszála hull ki A tudományokért. 122. lap. Az illyen pöffeszkedés, melly a legnagyobb elbizottságot árulja el írónál, kivált kezdőnél, kinek fődisze szerénység, igen bántó. Innen magyarázható aztán ama durczáskodás is, mellyet Petőfi ur a „Tavasz" kiadói iránt tanúsított, midőn olly gúnyosan köszönte meg, hogy iskolai gyakorlatait saját neve alatt adta ki. Pedig korán sem volt oka a jó urnák azért haragudni, mert: 1) Ezen iskolai gyakorlatok, mellyek valamint versei közt kijöttek ugyan azon évben, azaz 1842-ben k. sz. u. írattak, semmivel sem roszabbak, mint számtalanok a gyűjteményben Hiszen azaz iskolábóli kilépés csak nem tette P. urat egyszerre olly tökéletes költővé; — sőt azon gyűjteményben kiadott több munkái szinte ugy iskolai