Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

52 Petőfi-Könyvtár Nem tudom e hibának tulajdonitsam-e azon durva nyerseséget is, mellyet szerzőnk némelly helyen követ, és mellytől még kezdő létére még könnyű szerivel elszokhatik. Ugy hiszem köszönettel veendi, ha mint barátja e kifejezésekre is figyelmeztetem, hogy azokat máskor kerülhesse. Hlyen különösen a következő aestheticaiatlan kifejezés: „Veszett ebkint ki szivem megmaiád." 97. lap. Már ha valami magános czivódásközben is illy szavakkal élne egy magát műveltnek tartó, és másoktól is annak tartatni kivánó ember, ez a műveletlenség bélyegét nyomná rá. Annál kevésbé szabad tehát szépmüvekben illyenekre aljasodnunk; különben könnyen megesik, hogy a legjobb szépmű is veszt böcséből az illy kellemetlen, durva kifakadások által. Illyeneknek tartom én még a következőket is : „Hát kendnek tán az inába Szállt a bátorsága?" 101. lap. vagy pedig: Teremt úgyse! böcsülettel Működik. 129. lap. Teli palaczk a kezembe, Tánczolok, mint veszett fene. 141. lap. Hát költeménybe, szépmübe tartozó hasonlítások és kifejezések ezek ? Kár hogy ifjú költőnk, mielőtt a világ elébe bocsátotta volna műveit, előbb valamelly tapasztaltabb iróval nem közölte azokat, hogy illy rut botlásokra figyelmeztetve, azokat vagy maga, vagy más által kiigazittatta volna. Mit szólhat az illyenekhez p. o. valamely müveit hölgy, ha illyen csárdások és erdei kóborok szájába illő beszédeket kénytelen olvasni ? Mindenben mértéket kell tartani, és midőn a néphez leszállunk, annak szellemét akarjuk utánozni, akkor kövessük abban, miben szépségek rejlenek, különösen az egyszerűségben, de ne legyünk magunk is durvák, műveletlenek; mert akkor a legutálatosabb dolgokat firkáljuk össze.