Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

52 Petőfi-Könyvtár Nem tudom e hibának tulajdonitsam-e azon durva nyerseséget is, mellyet szerzőnk némelly helyen követ, és mellytől még kezdő létére még könnyű szerivel elszokhatik. Ugy hiszem köszönettel veendi, ha mint barátja e kifeje­zésekre is figyelmeztetem, hogy azokat máskor kerülhesse. Hlyen különösen a következő aestheticaiatlan kifejezés: „Veszett ebkint ki szivem megmaiád." 97. lap. Már ha valami magános czivódásközben is illy szavak­kal élne egy magát műveltnek tartó, és másoktól is annak tartatni kivánó ember, ez a műveletlenség bélyegét nyomná rá. Annál kevésbé szabad tehát szépmüvekben illyenekre aljasodnunk; különben könnyen megesik, hogy a legjobb szépmű is veszt böcséből az illy kellemetlen, durva ki­fakadások által. Illyeneknek tartom én még a következőket is : „Hát kendnek tán az inába Szállt a bátorsága?" 101. lap. vagy pedig: Teremt úgyse! böcsülettel Működik. 129. lap. Teli palaczk a kezembe, Tánczolok, mint veszett fene. 141. lap. Hát költeménybe, szépmübe tartozó hasonlítások és kifejezések ezek ? Kár hogy ifjú költőnk, mielőtt a világ elébe bocsátotta volna műveit, előbb valamelly tapasztaltabb iróval nem közölte azokat, hogy illy rut botlásokra figyel­meztetve, azokat vagy maga, vagy más által kiigazittatta volna. Mit szólhat az illyenekhez p. o. valamely müveit hölgy, ha illyen csárdások és erdei kóborok szájába illő beszédeket kénytelen olvasni ? Mindenben mértéket kell tartani, és midőn a néphez leszállunk, annak szellemét akarjuk utánozni, akkor kövessük abban, miben szépségek rejlenek, különösen az egyszerűségben, de ne legyünk magunk is durvák, műveletlenek; mert akkor a legutá­latosabb dolgokat firkáljuk össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom