Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1845.

42 Petőfi-Könyvtár Ebben a zsebkönyvben Petőfi következő zsengéi jelentek meg: Pórnak esti dala. Claudius után A. B. aláírással. 21. 1. Tűnődés. Homonnai álnév alatt. 5 1. Szin és való. Aláírva: Petőfi Sándor. 57. 1. Elégia egy várromon. Mathisson után. Aláírva: Petőfi Sándor. 126. 1. Ideál. Aláirva: Petőfi Sándor. 193. I. Tolvaj huszár. I— 11. Aláirva: Petőfi Sándor. 216. 1. Lehel. Aláirva: Petőfi Sándor. 222. 1. Január 16. Pesti Divatlap. I. 5. sz. 73. 1. Czipruslombok Etelke sírjáról, (f január 7-kén 1845.). I—IV. Jaj, be bús ez a harangszó . . . Amott fönn egy csillag ragyog . . . Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm ! . . . Hol vagy, te régi kedvem . . . kezdetüek, ezzel a csillag alatti jegyzettel: „Mutatvány illy czimű egy kötetre menendő költeményeimből. P." Január 16. Pesti Divatlap. 5. sz. 83. lapján a „Fővárosi Postasip" rovat szólván a „A pápai tanuló ifjúság magyar képzőtársulata több lelkes tagja által irt és kiadott „Tavasz" czimű zsebkönyv-ről, így ir: ennek „mind belső tartalma, mind csinos külseje meglepett bennünket. A benne foglalt, sok tekintetben jeles müveket, úgy lehet tekinteni, mint a költészetre annyira hajlandó ifjúság tavaszi korszakának szép illatos virágait, s a még fertőzetlen hazafiúi és szerelmi érzelmek tiszta ömledezéseit. Vajha minden magyarhoni tanoda növendékei hoznának ily hasznos és kedves áldozatot a hon oltárára." E czikkre jelent meg csillag alatt Petőfi „Köszönet a pápai képző-társulathoz" cz. megjegyzése: Köszönet a pápai képző-társulathoz. Mit eddig a pápai képzőtársulat néhány tagjainak irántami jóakaratjárói hallék: most szerencsém van azt tettleg is bebizonyítva láthatnom. A fentisztelt társulat kiadván „Tavasz" czimű zsebkönyvét, szives volt egykori iskolai gyakorlataimat saját nevem alatt oda iktatni, most évek multával. Fogadja tehát alázatos köszönetemet a tisztelt társaság e lovagias, gyöngéd tetteért ; irántai hálából, a Tavasz második füzetébe majd összeszedem katonakoromból megmaradt alexandrinus verseimet,