Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1844.

34 Petőfi-Könyvtár Deczember 11. Életképek. II. 24. sz. 788. lapon : „Petőfi ismét egy uj költeményt készített. „János vitéz" czim alatt. Vörösmarty s a Vachott-testvérek, kik előtt tehetségdús költőnk azt felolvasá, egyhangúlag igen jelesnek mondják." Deczember 15. Pesti Divatlap. Uj évn. 24. sz. 166. 1. Csokonai. Deczember 15. Pesti Divatlap. Uj évn. 24. sz. 174 lapon Oláh Károlytól Dunavecséről keltezve Petőfi verseinek hatásáról a következőket olvassuk: „Nincs kör kis városunkban, hogy Petőfiről ne emlékeznénk, mint különösen tisztelt hazánkfiáról, (mire valóban is büszkék is lehetünk, hogy az anya, ki Petőfi bölcsőjét ringatá, körünkben van); versei gyűjteményét tapsok közt fogadtuk, s mint igen jelest, nagy becsben tartjuk, dalolva népdalait még a fonóházakban is." Erre ugyanott csillag alatt a következő megjegyzés van téve: „Az íIly eleven hatás legszebb jutalma a költőnek. A szerk." Deczember 15. Pesti Divatlap. 176. lapon: Előf. felh. a P. Divatl. 1845-ik évi folyamára, Petőfi nevének fölemlitésével. Deczember 21. Honderű. II. 25. sz. 403 lapon: Versek. Irta Petőfi Sándor. 1842—1844. A helység kalapácsa. Hősköltemény négy énekben. Irta Petőfi Sándor. Alig tudnék egyhamar fiatal magyar költőt nevezni, kit olvasóközönségünk és journalisticánk olly hirtelen, hogy ugy mondjam, egyszerre tenyerére vett volna, mint P. urat; s nem is egészen ok nélkül, mert pár év alatt elszórva megjelent költeményei közül nem egyben elvitázhatlan jeleit adá kitűnő költői hivatásának, nem mindennapi költőtehetségének. Azonban mig egyfelől e jeles tehetségeket szivünkből méltányoljuk: annál kevésbbé lehetünk baiáti, de sőt ellenei vagyunk mindennemű irodalmi elbeczéztetéseknek, s habár nőkkel szemben a bókokbani kis bőkezűséget nem tartjuk is mi lelkiismeret=értő dolognak: véteknek tartanok