Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1849.

Petőfi Napjai: 1848 531 költeményt „1849-ki ápr. 24-ke ünnepén szavaltatott a nemzeti színházban" — jegyzettel. Április 28. Nép barátja. 15. sz. 229. lapon: Vérmező. Április 28. Honvéd. 104 számban Bem altábornagy urnák a honvédelmi bizottmányhoz irt levele. Lúgos, ápr. 23. 1849. — Ez a levél az, mely utóbb Petőfinek annyi kellemetlenséget szerzett. Hagyomány szerint az ő fogalmazványa. Május 1. Közlöny. 93. sz. 344 lapon: A székelyek. Május 1. Közlöny. 93. sz. 344. lapon : Karánsebes, ápr. 17. 1849. Kijöttünk Erdélyből, még pedig jó ómennel, mert első lépésünk is diadal. Vaskapun innen, Vaiszlova határőr falunál várt bennünket az ellenség. Megtámadtuk, megvertük. Veni, vidi vici. Két zászlóalj volt ellenünk, seregünkből csak négy század (a' 78. számú székely zászlóaljból) volt a' tűzben, 's e' négy század ű' legalább 2000 emberből álló ellenséget, mintegy két órai harcz után olly kétségbeesett futásnak lódította, hogy Karánsebesig meg sem állt, s onnan is még az nap tovább futott, ugy hogy tegnap reggel, midőn ide értünk, a' városiak fehér zászlókkal fogadtak. Az ellenség elesetleinek számát nem tudjuk bizonyosan, láttunk valami husz agyonlöttet, 's mintegy ötven vízbe futtat, kik a Tüneten keresztül akarták életöket a' hegyekbe vinni. Mi nekünk — a' mi talán hihetetlen, magam sem hinném, ha jelen nem láttam volna — még csak sebesültünk sincs egyetlen egysem. Két ágyujok is nálunk maradt, az egyiket négy székely szemem láttára vette el példátlan bátorsággal. Tábornokunk ma jutalmazta meg őket érdemjellel és pénzzel, de méltók, hogy neveiket is tudja a haza: Deák Máté, Nagy József, Nagy Imre, Szabó Márton közlegények. Átaljában csak annak lehet fogalma a' székely vitézségről, a' ki maga látja. Ezek valóban csoda gyermekek, mert nagy részök jóformán gyermek még. Nyugott bátorsággal, mondhatni kimért lépésekkel 31*