Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1849.

Petőfi Napjai : 1849 521 Litósó honvédig reméljük, hisszük, hogy urai leszünk Szebennek, a' mivel annyi van mondva, hogy Erdélyben tönkre lesz téve a' reactio utósó Íziglen. Akkor aztán megyünk vezérestül seregestül a' Tisza partjaira, hogy a rónák hazájának is megmutassuk diadalmas zászlóinkat. . . megyünk bérezi folyamok gyanánt mint hajdan a' Betlenek, Rákóeziak, Tököliek, 's hullámaikon visszük a' szabadság bárkáját! Petőfi Sándor. Február 14. Alföldi Hirlap. 13. sz. 52. lapon: „Vízakna, febr. 3. Érdekes még a csomókban (elfogott szebeni postacsomagok) talált iratok közt Kossuth, Szemere s többek németül kinyomatott személyes leírásai, melyeket a cs. k. kommandó köröztetés végett volt elküldendő. Petőfy (!) Sándor maga olvasta német személyes leírását; képzelhetni, mily jó kedvet csinált neki. (Honv.)" Február 17. Közlöny. 31. sz. 112. lapon: Debreczen, február 15. 1849. A' magyar hadtörténet nem legszerencsésebb, de legdicsöbb napjai után irom e' sorokat. Az erdélyi táborból érkezem; a' kiállott óriási fáradalmak után jól esnék egy kicsit melegednem és pihennem családi tűzhelyemnél, de kiszakítok drága perczeimböl néhányat, hogy tudassam a' hazával, ha csak röviden is az erdélyi utósó eseményeket, mellyek a' gyávákat talán el fogják csüggeszteni (a' mi különben semmi veszteség), de a' bátrakat még inkább lelkesíteni fogják, mert a' valódi férfira nézve nem lehet lelkesitöbb példa, mint a' balsorsban is meg nem tört, sőt meg nem hajlott emberek működése. — Bem februárius 1-én, mint már előbb megírtam, seregével Vízaknára vonult át, 's ott 4-kéig csendesen voltunk. Február 4-én kijött elénk az ellenség Szebenböl, hol erdélyi minden, de minden erejét összepontositotta, Vízakna előtt megtámadott bennünket; a' szó betű szerinti értelmében 10-szer, mond tízszer nagyobb ereje volt mint nekünk. Négy óráig tartó ütközet után, melly egyike volt a' legvéresebbeknek, miket e korban vivtak a' magyar seregek, kénytelenek voltunk hátrálni. Kölcsönös ágyúzás közt értünk Szerdahelyre, az