Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1849.

Petőfi Napjai: Pótlék 519 és még inkább a magunk erejében, s harczoljunk fáradatlanul. Jó szerencsében a gyáva is neki bátorkodik; az a férfi, az a vitéz, a ki ha veszt is, ugy tartja fejét, mintha ő volna a győző. S nekünk két okunk van vitézeknek lennünk : hogy életünket és szabadságunkat megtartsuk, és hogy ne piruljanak miattunk a más világon őseink, kik hajdan nagygyá és tiszteltté keresztelték szivők vérével a magyar nevet! Csak a tavaszig ne hagyjuk magunkat, akkor segítségünkre lesz Európa, ámbár én jobb szeretném, ha nem lenne, hogy azt mondhassuk: a magunk emberségéből vívtuk ki a szabadságot! Föl tehát, nemzetem, minden erejével karodnak és lelkednek, melyet eddig nagyobb veszedelmek sem bírtak megtörni. A tízparancsolatból csak egyet tarts meg, annak az egy parancsolatnak is csak egy szavát, azt hogy „ölj!" mert ha te nem ölsz, téged ölnek. Válaszsz. Mutassuk meg, hogy az ellenséget csak azért hagytuk bejöni hazánkba, hogy innen többé ki ne menjen, itt veszszenek egy lábig, ha még annyian volnának is. Mutassuk meg, hogy igaz a magyar példabeszéd: „a ki másnak vermet ás, maga esik bele." Január 16. Nép barátja. 1. sz. 3. lapon Buda várán újra német zászló! - Szinnyei szerint: külön röplapon is megjelent Debreczenben, 1849 januárjában. Február 2. Figyelmező. Szerk. Vida Károly. 11. sz. 44. lapon Tatár Bélának „Mi a democratia?" cz. czikkében : „\ kereskedés oda, a jószág becse oda, ipar semmi; csak vér, nyomor, ínség és a nemzet nyakán az adósság! Ezek azok a mennyei manna cseppjei, mellyeket eő nagy Kossuthságának, Pálfinak, Petőfinek, Nyárinak, Táncsicsnak, Madarásznak, Újházinak és Beöthinek köszönünk" . . . „Mi szeressük a hazát, de nem Pálfit, Táncsicsot, Madarászt, Barsit, Szatmárit, Kossuthot, Nyárit, Petőfit és több efféle herostratusi hősöket."