Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1849.

1849. Január 3. Alföldi Hirlap. 1. sz. 2 lapon Petőfi Csatadala és a képviselőházhoz intézett levele a Pesti Hirlap közlése után. Január 10. Alföldi Hirlap. 3. sz. 9. lapon Petőfi utolsó politikai czikke, melyet mint a 28-ik zászlóalj századosa irt, áthelyezését várva az erdélyi hadsereghez. „Debreczen, jan. 9. 1849. Megtörtént. Budapest az ellenség kezében van. Sokat veszítettünk, de korán sem mindent, s a bal esetnek bal következése csak ugy lesz, ha most elcsüggedünk. Ez lenne ránk nézve legkárosabb, és mi több, legszégyenitöbb. Ekkor csakugyan megérdemlenök, hogy mindent veszítsünk A mi engem illet, én e csapástól nem hogy kétségbe esném, sőt örülök rajta, mert tudom, hogy kára múlékony, haszna végetlen lesz. Megrázott bennünket az ellenség, megrostált; a szemét és konkoly kihull, a java meg benn marad. Most minden jél barátunk és titkos ellenségünk átmegy a győzedelmesekhez, s hogy eddig is mi nem vagyunk a győzök, onnan van, mert ezek közöttünk voltak. Míg azt nem tudjuk, ki mind ellenségünk, hogyan diadalmaskodhatnánk ? E szempontból nézzétek ezen eseményt, hazánkfiai, s a helyett, hogy tán káromkodnátok, áldjátok az igazságos istent, ki ránk e jótékony csapást mérte. Igazságos az Isten, rettenetesen igazságos! ő elválasztja előbb a gonoszokat tőlünk, s azután vívatja ki velünk a szent ügy gyözedelmét,