Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: Pótlék 509 ségedben, magyar nép, hogy könnyebb lenne az égről a legmagasabb csillagot leszakítani, mint téged a földről kiirtani! Föl hát magyarok, föl fegyverre! teremjen talpon min­den ember, kiben még egy cseppecske van abból a vérből, mely nekünk ezer esztendővel ezelőtt e szép hazát szerezte Nekünk nincs a világon testvér nemzetünk, melytől segítséget kérhetnénk, mely segítséget adna; egyedül állunk, mint a magányos fa a pusztában; nem támaszkodhatunk csak az istenre és magunkra, de e kettő elegendő lesz arra, hogy örök időkre megmentsük a magyar nemzet életét és becsületét. Petőfi Sándor az egyenlőségi társulat megbízásából. Szeptember 24. Életképek. II. 13. sz. 399. 1. Ne feledda tért. (Moore Tamás után angolból.) — a 400-ik oldalon pedig : Egy emlék a' kórházban (Moreau Hégezippe után francziá­ból.) Ez utóbbi költemény Petőfi következő jegyzetével: „Hégezippe Moreau, Francziaország egyik legszebb lelkű és legszerencsétlenebb költője. Született Párisban 1810­ben 's meghalt 1838-ban sok évig tartó koldusnyomor után egy kórházban isten és embertől elhagyatva. Költeményeit halála előtt nem rég adta ki, s dicsősége még jókor érke­zett ... temetésére. Nyolcz évi koplalásnak dija pompás temetés volt Gilbert, kiről e dalának végsorai szólnak, előtte élt franczia költő volt s szinte mint ő nyomorban és kórházban halt meg. — És ezek Francziaországban történ­tek, a nagy és fényes Francziaországban! mit mondjon, mit tegyen a magyar költő! hallgasson, és ha lehet illy szomorú vigasztalástól, vigasztalódjék. A költő mindenütt édes gyer­meke az Ínségnek. P. S." Szeptember 24. Életképek. II. 13. sz. 416. lapon Gedő |ános marosvásárhelyi levelében irja a többek közt: „Van­nak a magyarok közt is Schwarzgelbek ... Vannak továbbá ollyanok, kik még most is szidják Petőfit, hogy mert a királyról verset irni."

Next

/
Oldalképek
Tartalom