Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

5-504 Petőfi-Könyvtár által, és nem sírtam elkeseredésemben, nem fújtam orromból és szájamból tüzet dühömben, nem szégyellem magamat, nem pirultam, hogy magyar vagyok; még csak azt sem kiáltottam, hogy éljen a köztársaság. És még sok mást láttam és hallottam, s mindeneknek láttára és hallatára olly érzéketlen, olly nyugott maradtam, mind a két ezer esztendős múmia. S mostan én, ki hat hónappal ezelőtt ezt írtam, hogy „nincsen több (sic!) szeretett királys kit ezért a Kárpátoktul Adriáig elvetemült hazaárulónak kiabáltak magyar testvérem, most én azt kérdezem: „hát van-e még szeretett király ?" és nem kaczagok. Nem tudom, meddig tart lelkemnek ezen ájulása ? de azt tudom, mire ütni fog a bosszú órája, mellynek ütnie kell, akkorára visszanyerem elvesztett erőmet, rugalmasságomat visszanyerem tizszerezve, százszorozva, és tényező leszek az ítéletnek ama véres napjain, midőn e nemzet elégtételt vesz megtiprott jogaiért, fölrúgott becsületeiért! Mert végre is él az isten, a ki nem engedheti, hogy egy nemzet mindörökké bántott és meggyalázott legyen, egy olly nemzet, melly talán könnyelmű, de nem vétkes, melly talán túlságosan loyalis, de nem gyáva! Nem, nem, és ezerszer nem! a magyar nemzet nem gyáva. ki téged gyávasággal vádol, nemzetem, az nem olvasta a világtörténet legszebb, legfényesebb lapjait, melylyeken kardod dicsősége ragyog. És kiért villogtattad századokon át, habár nem mindig győzedelmes, de mindig hősi kardodat! ha te nem martirkodtál volna, magyar nemzet, most a török félhold vetne kísértetes fényt az európai műveltség romjaira! És pedig a melly nemzet nem gyáva, annak nem lehet elvesznie, a melly nemzet küzdött az emberiségért, annak nem szabad elvesznie! Kicsiny tűz v egy ok a haza éjében, de tűz vagyok; s csak egy szót olvashat a nemzet a sors könyvében fényemnél, de ez az egy szó a remény! Petőfi Sándor.