Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: Pótlék 501 kiadni ezen ellennyilatkozatot s kiadónknál fölmondani a szerkesztést. Megtevém mind a kettőt s így be van a dolog fejezve. Szerződisünk ezen év végéig tart; ez év utolsó napján megszűnöm az Életképek szerkesztő- és dolgozótársa lenni. Petőfi Sándor. Szeptember 10. Nemzetőr. 11. sz. 169. lapon Vahot Imre álnév alatt a kővetkezőket irja : „Petőfi Sándor, miután már olly sok hitvány költőt feldicsöitett kobzával, verset irt Vörösmartihoz, melyben letépni erőködik a legnagyobb magyar költő babérját s meggyalázni becsületét azért, mert ez mint törvényhozó a hadsereg kiállítására nézve nem a vak légyként mindennek neki rohanó Madarászokkal, hanem Kossuth becsületes és eszélyes indítványára a többséggel szavazott. Én mellőzve a hála és pietás kérdését, mellőzve különösen azon tiszteletet, mellyet Petőfi az érte olly sokat tett "nagy költőnek tartozik, — egyszerűen csak azt jegyzem meg, miként Vörösmarti a képviselő, ha mindjárt bűnt követne is el, — mit ugyan akarva sohasem fog tenni, Vörösmartinak, a költőnek babérját ez által soha nem téphetné szét, és ha mindjárt valóban bűnt követne is el, — még akkor sem illenék Petőfinek az ő irányában bakó szerepét elvállalni. Vörösmarti Kossuth Hírlapja 58. számában szokott szelid, emoerszerető hangulatával válaszol Petőfi meggyalázásra törekvő versére, politikai eljárásának okait higgadtan, alaposan taglalja. Végül a szeiény költő így fejezi be védelmét: „Petőfi elmondta rólam véleményét, én most mondom el. O engem vétkes politikusnak tart, én őt igen gyarlónak s könnyelműnek. Vádja súlyosabb, mint az enyém. Az idő itélni fog felettünk. — S hogy én is verset mondjak, egy jó tanácscsal végzem szavamat: Légy buzgó, de szerény; bírónak még te kicsiny vagy, Élj küzdj és munkálj s várd el Ítéletedet." Én részemről, ha verset tudnék irni, illy forma epigrammal