Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

5-498 Petőfi-Könyvtár mit senkivel sem tettem, összes költeményeimet neki ajánlottam „tisztelet és szeretet jeléül". Hogyan mondhatja hát, hogy mindeddig egy jó szót sem mondtam felöle ? miért akar tényeket megsemmisíteni? Én legfölebb hibáztam azon versemben, de ő vétkezett, midőn azt nem a leg' tisztább ba-áti és hazafiúi fájdalom, hanem isten tudja millyen rossz indulat kifolyásának magyarázta. Ezzel azon gyanút vágja arezomhoz, hogy én soha sem voltam őszinte tisztelője, hogy én csak tettetém iránta a tiszteletet, szóval, hogy kétszínű ember vagyok, s ez a legczud irabb jellemtelenség, mi embertől telik, s ezt nem engedhetem meg, hogy magamon száradjon. Fölhívom mindazokat széles e világon, kik engem ismernek, nyilatkozzanak valamennyien, tapasztalták-e bennem csak árnyékát is a kétszinüségnek ? ha igen, borítsa tejemet a nemzet megvetése! E gyanúsítás fáj, és fáj az a lenéző hang, mellyen beszél velem Vörösmarty, mondván többek között: „én elitélem őt! kicsoda? Petőfi, kit? Vörösmartyt" stb. Már kérem alázatosan, akárki az a Petőfi, de mindenesetre ollyan ember, kit Vörösmartynak sincs semmi joga lenézni. S ha épen kedve volt Vörösmartynak a szerénységről beszélni, inkább akárhol beszelt volna róla, mint itt, midőn ő is feledni látszik a szerénységet. Egyébiránt a mi a szerénységet illeti: én azt igen silány portékának tartom, mellynek betanulását soha sem találtam fáradságra méltónak, mert az a jezsuiták találmánya. Göthe teljes hosszú életében egyszer mondott okosat, akkor, midőn azt mondta: „nur die Lumpen sind bescheiden". Czikke végén, miután a szerénységet repetálta, igy szól Vörösmarty: „bírónak még te kicsin vagyNincs mit szólnom ellene, elismerem teljesen, ha azon érdemes táblabírói hiszemben él Vörösmarty is, hogy mindaddig kicsin az ember bírónak, míg nagy hasa nincs. Különben, a mit ő goniol, én is azt gondolom, hogy t., i. e tollharcz nem bontja föl közöttünk a jó viszonyt• De ha ellenkezőleg lenne is, nem csak ő vele, hanem