Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

5-490 Petőfi-Könyvtár ki(k) kezet emeltetek a szent szabadságra, midőn Europa

> sőt ti magatok is küzdöttetek érte! Ezt fogják mondani, s kilöknek bennünket az antichambreba, hol majd aztán magyarázhatjuk az inasoknak a pragmatica sanctiót. — Innenonnan ezer esztendeje, hogy e földre az első cseppek hullottak ama vérből, melly ezt Magyarországnak keresztelte. Ezer esztendő óta sokszor volt már a magyar nemzet kutyául, de nem hiszem, hogy valaha kutyábbul lett volna, mint jelenleg van. Maholnap már én is kétségbeesem, én!.. . pedig akkor aztán jó éjszakát, mert én a legutolsó vagyok azok közt, kiket a balsors kétségbeejteni képes. Akkor ha küzdünk, nem azért küzdünk többé, hogy Magyarország ismét fölemelje fejét, hanem csak azért, hogy ha már élni nem tudtunk becsületesen, legalább halálunk legyen becsületes. Irtóztató! Azért szenvedtünk hát ezer esztendeig, azért izzadtunk könnyeket és sírtunk vért, azért botorkáztunk át keservesen a középkor hosszú éjén, hogy midőn virad végre, mi fáradtan ájultan roskadjunk össze az útfélen, hogy a nemzetek hajnalának első sugarai oda fonódjanak Magyarország homlokára halotti koszorú gyanánt! Tenni fogunk végre, de tenni és meghalni egyszerre . . tettünk az emlékkő lesz sirhalmunk előtt. A világ nem tudta, hogy élünk, csak azt fogja tudni, hogy meghaltunk! Szomorú, szomorú És pedig igy lesz, ha a nemzet minélelöbb föl nem serken, s ki nem ragadja kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, mellyet nekik jó hiszemben átadott, s melylyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek. Petőfi Sándor. Aügusztus 13. Életképek II. 7. sz. 209. 1. Respublica. Augusztus 20. Életképek. II. 8 sz 245. 1. Három madár. — A megelőző oldalon Dal Petőfi Istvántól.