Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 463 Isten tudja még mi történik, ha egy rokonom — helybeli tanácsnok — atyafías indulattal következő szavakban nem figyelmeztet a birói szobában : „Kedves uram öcsém, ha élete még kedves uröcsémnek, úgy itt ne is tessék Petőfi nevét még csak szájára is venni, az istenre kérem !" E közben a nemzetőrség kapitánya, e város derék jegyzője ijedten rohant be e szobába azon kiejtéssel: „Föbiró úr, tessék intézkedni, a város végén a szentmiklósiak a szabadszállásiakkal összekaptak s gyilkolják egymást!" Átborzadtam e jelentésre, oda hagytam a városházát, siettem a veszedelem helyére, de a hír szerencsére nem volt való. Békeszerető polgárok közt álltam ott, kiket most láttam először érzékenyen kifakadni, keservesen zúgolódni legszebb joguk illy ármányos utoni eltapodtatásaért. És ki tudja, mire vetemednek ők, az elkeseredés perczében, ha a remény nem kecsegteti őket, hogy a törvény enyhitő gyógyírt nyujtand sajgó sebeikre. Ott, hol Petőfi személyes bátorságát biztosítani nem lehetett, ott a magokét is veszélyeztetve hitték a választópolgárok. Elhatározák tehát, mikép ők követet választani gyilkosok közzé nem mennek. Meg is izenék ezt szórulszóra a követválasztási bizottmánynak, azon három tagból álló küldöttségtől, melly azon kijelentéssel jött ki eleibök egy hajdúval, hogy bemehetnek már, lerakták a fegyvereketegyszersmind a jogaikban megsértett polgárok, ezen küldöttség előtt óvást tettek jelen követválasztás ellen, kijelentvén azt is, hogy ök a törvény szentségében vetik minden reményöket, s orvoslásért folyamodandnak. Több kocsik elhagyák már e helyet, visszatérők SzentMiklósra; kik pedig még ott maradtak közülök, beszélték, hogy a fentebbi komoly nyilatkozat- és a szentmiklósiak nemes magatartásuk következtében, észrejöttek a szabadszállásiak, s minden áron köpenyt igyekvének fordítani. Csakhamar ezután két rendbeli hivó küldöttség is ment ki