Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

460 Petőfi-Könyvtár Szerk." Maga a levél így szól: „— Kunszentmiklós. Petőfi Sándor e napokban proklamatiót osztatott el közöttünk kiskunok között, mellyben valódi nemzeties jelleménél fogva, minden himezés hámozás nélkül őszintén kimondja, hogy ha kedvünk van őt megválasztani követnek, biz ő elfogadja a követséget; ha pedig mást választunk, örülni fog rajta> ha nálánál különb emberünk akadt. Ez volt rövid tartalma Petőfi nyilatkozatának. — Voltak mégis olly szánandók, kik Petőfit ezért tolakodással vádolák. Szerintök tolakodók Anglia státus férfiai is, kik szinte hasonló eljárást követnek. Sőt voltak, kik lázitást akartak kierőltetni hozzánk intézett proclamátiójából, voltak, kik a communismus elveit okoskodták abból ki. Mindennek daczára a szentmíklósi nép nagy része Petőfi pártjára állott. Boszantó körülmény volt ez némelly urakra nézve. Egybegyüjték tehát a népet, s nyilvános helyeken előttük becsteleniték Petőfit, felolvasásokat tartottak a nép előtt, azt akarván megmutatni, hogy hazafi kötelességét teljesiti az, ki Petőfit meggyalázza, vagy megkövezi. Sőt illy alkalommal — mint hallom — egy tekintélyes ember azt merte kimondani, hogy „megparancsoltam a félszegi lakosoknak, hogy azt az akasztófáravaló Petőlit be ne bocsássák a városba, kövezzék agyon". A nép nemesen viselte magát. Nem férhetett sehogy fejébe, hogy eddig azon rágalmazók Petőfit dicsőitették s istenitették, sőt egykor ittlétében hét országra szóló lakomát, fáklyás-zenét adtak neki, s most — — — — F. hó 11-én estve későn megérkezett hozzánk Petőfi, s azonnal — párthiveiből — hossza sora mutatkozék nála a tisztelgöknek. Másnap szándéka volt föllépni s bemutatni magát a népnek, miként más müveit országban szokás. E föllépésről magok Petőfi üldözői értesiték a polgárokat, rá akarván őket birni, hogy ejtsenek gyalázatot Petőfin, ha föl mer állani; de a békeszerető nemes polgárok magok átlátták, hogy e jogtalan kivánat teljesítése, a gyalázat