Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 433 JunillS 11. Életképek. I. 26. sz. 737. lapon : Pest, május 27. 1848. Bocsásson meg a' haza, hogy most, midőn minden pillanata olly drága, olly fontos, magamra vonom figyelmét, úgy szólván nyakára tolom magamat Igen rövid leszek, szokásom szerint, 's ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve, a' közönségtől ezen egy két perczet nem merném elrabolni. Tény, hogy még a' márcziusi napokban is a' magyar nemzet egyik kedvencze voltam . . . néhány hét, 's ime egyike vagyok á leggyülöltebb embereknek. Minden elmenő hazafiúi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több újságlap nem átalta magát ptlengérré tenni, hogy nevem rá szögeztessék. Nem szükség a' világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség ? csapjuk föl akárhol e' nagy könyvet, 's egy lapjából is megtanulhatjuk. A' népszerűség a' tarpeji szikla, mellynek tetejére nem azért viszik föl az embert, hogy ott a' magasban uralkodjék, hanem hogy lehajítsák. A' népnek mulatság kell. Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért velem az ujjongató sokaság, nem részegített meg a' rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélekjelenléttel vártam a' letaszítás pillanatát, és ennek köszönhetem, hogy nem a> fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a' mélységben, alant és koszorutlanul, de állok! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemet lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlangjába ? hadd szaggattak volna szét e' vad, de nemes állatok! . . . miért löktetek ide, hol a' csúszómászó férgek hemzsegnek ? mellyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos

: undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a' vérpadot, mint azt, hogy haszontalan rongyos-lelkű ficzkók hizlaljak rajtam piszkos nyelvöket, miket eddig csak Petőfi-Könyvtár. XXIX—XXX. 28