Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 413 költői dús tehetség, érzet, melegség s észláng, mint gyémántban a nemes érezek legfinomabb lényege központosult. Tőle vannak: Septemb. 27-ike 1846. Egy költői édes merengés nagyszerű, merész képekkel, hasonlításokkal, egy rohanó tűzár, melly tajtékzó hullámain ellenállhatlanul ragad el magával a költői érzelem világa felé ; Isten csodája, Erdélyben, Tűz, Rongyos vitézek s mindeniken a költészet istene, múzsák s grátziák bájos égi kellemei terülnek el, főként a 3 elsőn s azok közt a két utolsónak még azon nagy érdekök is van, hogy valóságos nemzeti dalok. Szeretnők bővebb ismertetés kedvéért azokból többet is közleni, de helyszűkéért csak ez egyet iktatjuk ide, hogy az olvasó láthassa, érezhesse azon költői hévmeleget, mi iróját lelkesíti. (Közli az „Isten csodája" cz. költeményt.) „Erdélyben" czimü darabja a két hon egyesülését eszközlő, arra buzdító lelkes nemzeti dal s az unió szellemében van irva " A többi költeményekről s kivált alkalmi költeményekről így ír: „Schiller nem ok nélkül gyűlölte az alkalmi verseket; mert azok a lelket valóban megkötik, szabad repületét megakadályozzák, gyáva rabszolgai bilincsbe aljasitják, fantaziája száinyait elmetszik, felhevült agyára jégkérget húznak s keble istenétől elzárják. Csak az egy Petőfi az, kiben itt is a mennyei szikra látszik s körmeiről az oroszlán nyomaira ismerhetni. Végül így ír: „Azok közt, kik az Unióban mint verselők felléptek, kétségen kivül Petőfi ragyog mint első nagyságú, első rangú költői észláng, ki „velut inter ignes luna minores" költői nagyságában eredetisége minden bél> egeivel magasan áll, kivel mint született költővel a felléptek közül egy sem versenyezhet." Mondjatok dalt, de tüzes dalt, Mert szakadjon ki a nyelve, Ki úgy dalol, hogy dalától Nincsen a szív feltüzelve . . .