Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

Petőfi Napjai: 1848 409 felhívó szavát, s ki tétlen vesztegel, mig óriási erőt fejthetne magában. Ki az, kit velőben meg nem renditnek a nép halhatatlan s lángeszű költőjének ez országot rázó szavai: Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk. Te is felébredél Veszprém, álompárnáid alól !" Április 22. Pesti Divatlap. 19. sz. 501. lapon „Egy táblabíró keserve az ősi szabadság sirján" czímmel Samarjaitól a következő vers olvasható: Halld meg keservemet, szerelmes istenem ! Magyar szabadságunk bukását könnyezem . .. Ökölnyi nagyságban peregnek könnyeim, Szabad hazában nőtt szakállam fürtéin. Ki hitte volna azt, hogy egy illy nemzetet, Néhány eszeveszett majd orránál vezet ? Ki hitte volna azt, hogy eztán a paraszt Vadászni fog, halász; szarvast, nyulat szalaszt ? Sőt majd kapja magát, kalapját fölteszi, Es az urak előtt azt meg sem emeli . .. A zsellérnép is tart ezentúl agarat, S a táblabiróknak nyuluk nem is marad. Eddig Verbőczy volt a legnagvobb zseni, Kossuth s Battyányiak megadtátok neki! . . . Akár mit mondjatok, ollyan becsületes Zsidó és a paraszt nem lesz, mint a nemes. Egypár irógyerek: Petőfi s társai, A sok nevet a pap sem tudná megtartani; Ezek még azt merék rólunk allitani, Hogy a táblabiiák ország bolondjai! Hej! csak megkaphatnám egykor ő kelmöket, Maid megtáncznltatnám a tentás leiköket! Megtudnák, mint sértsék mások hirét, nevét, Megemlegethetnék a fokosom nyelét. Szűnjél nemes bosszú! ne bántsd szegényeket, S/áritsd föl fájdalom, magasztos könnyemet; Hazánk koporsóján bocsátok meg nekik: Egyik sem tudja tán, hogy mit cselekeszik I