Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1848.

418 Petőfi-Könyvtár Te az előítéletek zaját Arany gőgjét s irigység gúnyjait Megvetve, hon szereted vándorod, A költőt megszántad ... baberait Amell ek már fonyadni kezdtenek, Szerelmednek legszebb fuzérivd, Ajkid rozsaival körulfonao, Csokkoszorú vi ul most homlokán, Hogy a babér között virág legyen. Férjed dala a óta bájolóbb, Férjed dala azóta nagyszeiű; A földnek roppant tengelyét veszi, S ez óriás tollal bctük> t ír, Hervadhatlan n zsákból fontakat, S fölírja a hajnalnak fényibe, Hogy langbitűkben olvashassa majd A kesö századok fia: Szerelmét és neved!. . . II. Egy csinon kapták rajta Sándorod: A hajnalt az eget, vulkánokat, S tengervihart meglopta . .. most ezek Hiadoiként hozzák panaszukat Bevádolják a plágium miatt, A Honderűt is ügyvédül hivák, A hajnal ráismert rózsáira S az éggel ferjedet megtámadák. Midőn a föld reng s vad szive zajong, Háborgó vágy száll égő ajkira, Vulkán torokkal zengi tűzdalát Úgy tör ki a föld lángterhelt dala. Égő kövek ott a kadenciák, Tüzoszlopokból állnak a sorok; Ezekből lopja férjed lángdalát, Ha képzete szilajul háborog. Eljőnek a rét döngő méhei, M gismerik ők is dalaikat, Miktt virágoknak regéltenek, Méhektől lopta férjed azokat.