Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

376 Petőfi-Könyvtár én kedves kis feleségecskémmel." Mi naiv, minő piquant enyelgés ! mi nemes stil! „Engedj meg barátom, most nem irok többet . . . . feleségem fölkelt helyéről s hozzám közeledik. Kétség kivíil fontos végzendői lesznek velem, tehát nem irhatok. Isten veled!" (minő gyöngéd allusiók!) „Két napot töltöttem Kolozsvárt, de fölér félesztendővel olyan gyönyörű két nap volt." (mi érdekes leirása Kolozsvárnak ! ganz Alexandre Dumas!) „Nem irja ki — mond ő ugyanazon levélben — barátjának (a fiatal g. Teleki Sándornak) nevét, minthogy az nagy úr (!) ö pedig — mond a geniális levelező — „nem Horváth Lazi, hála a mennyei atyának." — Detto mit Obers — mond a kis ökörszem. „Ha ásítani találsz — mond más levelében P. úr, Hazánk leggeniálisabb levelezője (lásd Hazánk 141. sz.) ne ásíts valami túlságos nagyszerűt, mert le talál esni az állkapczád, és ez igen kellemetlen dolog. Tapasztalásból tudom, azon korból, mikor még az úgynevezett classikai becsű magyar műveket is olvastam, melyektől isten ójjon minden jó lelket." Kell-é ehhez commentár? „A versírás is végre oly el nem hagyható szokássá válik, mint a lólopás vagy fejvakarás vagy a részegeskedés. Sokszor mondtam magamnak, ugyan mit firkálsz, te szamár, hát nem jobb volna, ha addig a feleségedet ölelnéd ? föl is tettem magamban, hogy csak azt a gondolatot rántom le" stb, et sic porro in intinitum cum gratia. „Valaha — mond alább a néhai embergyűlölő — roppant világ és embergyűlölő volt ő, annyira, hogy a föld egy óriási szemétdombnak tetszett előtte, melyen az emberek mint undorító féregmilliárdok nyüzsögnek, s hogy e nyavalyából kigyógyult, nagy részben Dumas' druszájának köszönheti stb. Hát Milton, Goethe Oateaubriand.Lamartine? miért nem ismerkedik meg ezekkel ? Tán elör b kigyógyították volna önt nagyszerű világfájdalmaiból. Szegény clas-