Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai : 1847 373 nem ismerkedendíink is meg, hihetőleg eredeti j^lvi magyar mesékkel, joggal remélhetjük, hogy még találkozandunk nem ismert jó magyar dévajkákkal Deczember 16. Hazánk II. 149. sz. 593. 1. Fölösleges aggodalom. Deczember 19. Életképek. II. 25. sz. 784. lapon „Erdélyi hangok Petőfihez" czimmel Mentovich Ferencztől a köv. költemény jelent meg: Alig pihenél meg, már is visszatértél . . . Itt hagytál bennünket, kedves, kedves vendég, Mik lehettek — mondjad — mik a csattogó sast: Fencsapongó lelked, tőlünk elrettenték. Tán a gyáva gőgnek és hiuskodásnak Ál ragyogását nem nézhetéd szemeddel ; Vagy a szegénységnek, kunvhok nyomorának Szenvedéstől égő könye kergetett el ? . . . Mind ez meglehet, mert csak egy van minálunk, Mit te megszerethetsz : a dicső természet; Ez is leöltötte ünnep'ő ruháját, Ez is most magára gyászoló mezet vett. Mért nem jöttél hozzánk, a midőn tavasz van, A midőn ormán a felnyúló tetőknek Hajnalsugará^ól áldozattűz lángol, S szent oltárokként a bérezek füstölögnek. Ott fent, hallgatván a legszebb orgonának, A mennydörgéseknek nagyszerű zenéjét, Hogy alant a völgyben olly kicsiny a lélek, S olly nagy a szegénység — talán elfelednéd. Mért nem jöttél hozzánk, a midőn tavasz van, Midőn még a szirt is bokrétát, virágot Tűz fel sisakiára . . hogy mégis legalább Szépnek láttad volna e szegény országot. S ezt a bérczeken túl elbeszélted volna. — Lám, a te lantodnak varázserejére Feledvén az erdős bérczet, hol születtünk. Elvágyunk a távol puszták közepére.