Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1847.
Petőfi Napjai: 184? 369 magává Iluskává átváltoztatja A tündérek a két halandót fejedelmeikké valasztják, s igy végződik a mese. Mesénk kezdete idylhhangu, és egyszerű előadási modorában a nép elbeszélő dalai sorába tartozik. A zsiványokkali kaland nincsen a nép modorában, mert e kaland a történet mozgalmán épen semmit sem segit, más részt pedig a nép meséinek régibb hőse soha sem vonakodik, mint hősünk, zsiványoktól, vagy bűvészektől, vagy más gonoszoktól kincseiket elszedni. A mi most következik, t. i. a franczia országbani út elbeszélése, az egészen katonás, ebben tökéletesen feltaláljuk közkatonáink naiv és jószivü modorbani fillentését. — Voltak, kik Petőfit ez útnak leírása miatt kárhoztatták, és mondák, hogy népünk amúgy is csekély földleiiásismeretét nem szabad még inkább tévedésbe hozni, előadván mikép India határos Francziaországgal, hogy e két ország határán a hegy eléri az eget, a nap tüzesen megsüti hátát, és a felhőkből kézzel szedhetni a csillagot, mint almát s t. e. mi Petőfi előadásában előfordul. Vegyétek el a dévajkodólag mulattató és éles elmüen feltalált tillentést e leírásból, és elvettétek nemcsak költői zamatját, hanem kivetkeztetétek nemcsak katonás, hanem magyaros szelleméből is; mert hiszitek-e, hogy p o. a swticzi, ki magas hegyeinek havát és hidegeit ismeri, képes költeni mint a pusztát szokott magyar, t. i. hogy minél inkább közelitjük meg hegyen a napot, annál jobban melegit ez. Azoknak, kik ezt roszalják, ajánljuk Tieck ifjabb kori munkáit, megtudniok btlőlök: milyen a nép szelleme, és mikép nem lehet a költészetet földleírás perceptorává tenni. Ug\an azon katonás szellemben látjuk Jánosunkat a felhőn menekülni, sőt az „hzer egy éjszakai" modorú grif madárféle menekvés is, az által huszárosra van módosítva, hogy vitézünk a madarat sarkantyúzza, mert a keleti mesékben, nevezetesen „Sinobad hajós tengeri utazásaiban" a roch madár a mesehőst mindig viszi, nem hogy az rajta lovagoljon. Petőfi-Könyvtár. XXIX—XXX. 24