Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)
1847.
346 Petőfi-Könyvtár Most már csak képzelheted, milyen mulatságom volt, vagy dehogy képzelheted, dehogy; ha megszakadsz sem képzeled. 4) Sátor volt ugyan szekeremen, hanem azért annyi sár ragadt a kerekekre, hogy a szó legszentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett állnunk s levasvillázni a küllőkről a gáncsoskodó fekete irós vajat . . . 5) hogy kenné kenyerére az, akit gondolok s fuladna meg tőle! . . . 6) ne félj, olyat gondoltam, a kiért nem kár: egy rosz poétát. 7) Oh barátom, van-e szánalomra és irgalomra méltatlanabb állat, mint a rosz poéta ? 8j Nincs. 9) Rosz kritikusaimnak 1 0) ugy bocsásson meg az isten, a mint én megbocsátok; de a rosz poétának se én, se az isten meg nem bocsátunk. 1 1) A legalávalóbb, a legelvetemedettebb gonosztevő megtérhet idővel, de a rosz poéta örökké rosz poéta marad, 1 2) ez javithatlan, ez gyógyithatlan, ez ugy hal meg, a mint született : földön csúszó nyomorúságban, magának kinjára és szégyenére, másoknak unalmára s igy legóriásabb bosszúságára. 1 3) És a szegény magyar hazára, melyet török, tatár és sáska annyit pusztított, a balsors még ezen csapást is rámérte, a mi irtózatosabb töröknél' tatárnál és sáská*) Ezen költői kifejezés — nem tudjuk — a szívből jött-e Írónál, vagy az észből? A kifejezés minden esetre kissé merész! ! Szerk. 5) Ajh ! be költői! ! ! Szerk. 6) Ezen szebbnél szebb fölkiáltásra, ezen megragadó gyöngybeszédre bizonyosan P. urat gyöngyszive kényszerité ! ? kétséget sem szenved . . . Vagy tán kis hamis esze ? Szerk. ') Halljuk ! Szerk. 8) Ej a parasztos poéta ! Szerk. 9) Bizony nincs. Szerk. '") Ezen rosz kritikusok alatt levélíró igen szerényen —mindazokat érti, kik oly merészek P. ur' verseit valamicskével rosszabbaknak tartani, mint Byron, Heine, Béranger, Kisfaludy, Vörösmarty, Tompá-éit stb. összevéve ?! ? Hogy is lehetnek ezek a rosz kritikusok ily ferde nézetüek - nem 1 — ily vakok ? Szerk. ") „Sem én — sem az Isten." Csak minden gőg nélkül. Előbb jő P. ur, aztán az úr Isten ? Szerk. ") Meg a daróczos, parasztos, pokróczos poéta. l a) Ki hinné, hogy vannak költők, kik annyira ismerjék magukat. Szerk.
