Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

342 Petőfi-Könyvtár aztán azok ami nagy poétástereink, ezek az ő szellemdús ántikritikáik !! — Ilyesminek leírásáért bizony nem tudom minek iróvá lenni, ezt akárki meg tudja tenni .... ép oly jól, még tán jobban ! — Ezek továbbá azon irók, kiket olmosbottal várnak „Nagy-Károly" czimű verseikért, s kik ezen örülnek, mert szándékuk volt, „hogy oldalba verjék őket, a mint érdemlik . . .", de sőt még azt is megvallják, hogy jobb szerették volna őket főbe verni- Ó ti szegény örökké verekedő, de Istenverte poéták! *A Honderűről ez áll ugyanott: „Ez a Honderű ... de vigye el az ördög a Honderűt, mi közöm hozzá?" Igy szeretem önt la ! csak szellemdúsan, semmi póriasság; csak okos czáfolat, nem szenvedélyes kifakadások. — Ön naprólnapra bebizonyítja, hogy mi hazudtunk, midőn önben lángészt, eszme gyöngédséget, sőt még tálentumot is lenni állitánk. Ön úgy tesz, mint a vén asszonyok, hol együgyű értelműk' rövid fonalából kifogynak, oda az ördögöt küldik. — Szégyelje magát ön P. ur — még oly fiatal, s szellemi dolgokban ilyen vén banya ? !" * Mint minden nagy költőnek, úgy e mi költőnknek is van egy inasa, kit ő igen jellemzőleg rajzol: „Ignácz barátom, illetőleg szolgám . .. soha sem csal, ha nincs alkalma csalni, és mindig józan, ha pénze nincs" (vagy ha verseket nem csinál!). „Egyébiránt hivatalában pontos, és így hasznos polgára a hazának." — Itt igen csípősek lehetnénk, ha akarnánk, s minthogy Ignáczot életirója per barátom tractálja, a latin „similis simili"-féle ismeretes közmondást alkalmazhatnók, de azt hisszük, Ignácz úr e levelekben maga sem sok gaudeálni valót talál. * Ugyanott dolgozótársunk Z bécsi suszterpub-(???) nak neveztetik. Ezen suszterpubwitz bizonyosan nem fogja dolgozótársunk' gyomrát megrontani. — E finomságról ismerek rád, ó lángész! ó P—!—" Szeptember 16. Hazánk. II. 110. sz. 439. 1. Uti levelek Kerényi Frigyeshez. VI. levél. Szeptember 16. Hazánk. II. 110. sz. 439. lapján Szilágyi