Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

332 Petőfi-Könyvtár Ti boldogtalan pestiek! mikor fogjátok már egyszer belátni, hogy nem ti vagytok a világ közepe ? hogy nem ti mozgaljátok a világot? hogy nem ti vagytok Archimides pontja ? — Ti Archimedes görögtüze vagytok, mely — vizbe mártva ég! Önzés, vakság, érzetlenség, gőg uralkodnak köztetek: hogy meritek magatokat boldogoknak mondani ? Most pedig lássuk, miből áll Petőfi urnák Első szerelme. Petőfi ur első szerelme kettős volt: egy sonka és egy leány; ezek dühösebben vivtak Petőfi sziveért, mint a hét város egykor Homer születéseért. Petőfinek ezen kettős szerelmet A hű emlékezet Meghozza méz gyanánt szivébe És: Csak hozza is! mert az nekem hajh Mindig mi jól esék. — Eddig jól esék, már most nem ; neki jól esék, nekünk nem. Tovább: Hiszen e prózai világban Nincs más költőiség. Ez ismét ujdonuj, eredeti, mély igazságú gondolat: e prózai világban csakugyan nincs más költőiség, mint visszaemlékezni egyszeri gazdánk lányára és sonkájára: Hiszen a prózai világban Nincs más költőiség. Mily gyöngédség — a disznók iránt Mily ügyesség, a lány s a sonka egybehozásában : És uzsonnára kaptam tőle Sonkát s más egyebet, Mit szép szerével a kamrából Kihozni lehetett. Szegény lány, mily feláldozó vala szerelme! Lopásra is csábította szegényt! És Petőfi! ő evett, a helyett, hogy csókolt volna; ez nem volt szép öntől, Petőfi ur . . . . csókolni kellett volna.