Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

Petőfi Napjai: 1846 313 Igazán nagy. Nevetséges voltodért megérdemelnéd ugyan, hogy kinevessenek. De meg ismét nem is érdemled meg. Törekvésed : gorombaság. Eléred azt. Kétszer nagy vagy .... Minden sorod genialitas. Azt hitted, nem veszem észre. Ó csalódtál. Csalódás az élet' keserű sava. Sok pontjaidról, szaggatott mondatidról, stilodról, melly nem stil, ráismerék nagy szellemedre. Te nem e világra való vagy. Szerkesztőnek való már épen nem vagy. De hiszen ritkán tölti be valaki helyét. Es te kivétel volnál ? . . . . O. — Ah. — Isten. — Nem ? 1 Mi furcsák a kritikusok. Mirevaló az irók elleni vád. Semmirevaló. Az irók, névszerint a mieink, mind csupa félistenek. — Te egy totális csaknem fix und fertig isten vagy egy pár csekély hibát kivéve. Te igazságos vagy. Azt mi tudjuk. Te szerény vagy. Legfölebb magad dicséred magadat. Dicséret az irodalmi élet' quintessencziája. Te magad dicséred. Szép. Ez engem is könyekre indít. Mázsás könyekre. Könyekre — na de millyenekre. Mellette sohajtok is. Pedig az én sohajtásom orkán, melly minden szellemet összekorbácsolni szeretne. De egyet sem hoz a förgeteg. Azért adieu. Ha ismét jut valami eszembe, a mi egyébiránt igen ritkán történik, akkor folytatni fogom e leveleket. Én a legnagyobb lángész vagyok. A legnevezetesebb iró. A legszellemdúsabb minden félistenek között. Még egyszer addio. Egy kis puszikát. — Igy. Na. — A te őszinte Ökörszemed, lunius 29. Hazánk. I. 76. sz. 303. lapon Remellai Gusztáv bécsi levelében: „Arról, mennyire járatlanok nagyaink hazai ügyeinkben, adjon tanúságot az, mit levelemet befejezőleg mondandók el. Gróf J-os nemrég Londonban volt, s megnézte ama könyvtárt is, mellynek őre Bowring, a ki a költészetünket az angolokkal megismertette ; a britt tudós előmutatta a grófnak Petőfi versei disz kiadását, s kérdé, ha valljon nagy népszerűséggel bir-e, a mint mondá egyetlen eredeti, a külföldet nem utazó, de nép s szív érzelmeit s gondolkozás módját festő magyar költő. — A gróf, ki őszintén megvallá baráti-