Endrődi Sándor: Petőfi könyvtár 29-30. Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842-1849 (1910)

1847.

302 Petőfi-Könyvtár hungariam non est vita! — kiáltának fel apáink, midőn el akarák egymással hitetni, hogy csakugyan hisznek valamit Hitték is mindnyájan, örege apraja, ifja véne — mind halálig . . ." sat. Május 16. Szépirodalmi Szemle. I. 20. sz. 318. lapon a Honleányok Könyve bírálatában : „Költészetet bírunk Petőfi, Lisznyay és a Szerkesztő tollából (Oroszhegyi Józsa és Röszler Ágnes). Amaz táj— föstés a Tisza mellől, magyarázatul egy kőnyomathoz, emez mindkettő hazafias vagy inkább honleányi irányú." Ugyanott 323. lapon: „B. Eötvös J. a Pesti Hírlapban irt Petőfi összes költeményei felett a criticáról. Vájjon ez-e ama birálat, mellyel Frankenburg édesgete bennünket, hogy az Életképekben fog megjelenni, vagy a nemes báró oda terjedelmesebbet ir?" Május 18. Tatay István : Költészeti és szónoklati remekek. Pest, 1847. Kilián György tulajdona. 580 1. — Ebben a műfajok szerint összeállított anthologiában Petőfitől a következő költemények vannak felvéve: Boldogtalan voltam. — Katona barátomhoz — Végszó ***-hoz. — A külföld magyarjaihoz. — Batthyány és Károlyi grófnék. — Vajda Péter halálára. — A hazáról. — Ivás közben. — Disznótorban. — Két vándor. — Megy a juhász. — Egy estém otthon. — Jövendölés — A tintás üveg. — János Vitézből (bohózati hősköltemény). — Helység Kalapácsa, első ének. — Vándorélet. — Én magyar nemes vagyok. — Pest — Pinty úrfi. — Orbán. — A boldog pestiek. Május 18. Honderű. 1. 20. sz. 407. lapon a Petőfinek Aranyhoz irt költeményét s Aranynak válaszát a következő módon akarja nevetségessé tenni az Ökörszem cz. rovat: Szerényen, jókedvvel, egyik irodalmi képtelenségről másikra szökdécselve, csöndes elégültségben akará Ökörszem élni napjait. Az irodalom fáján bimbózó virágokat rágó hernyók pusztitgatását tüzé czéljául, s míg egyik hernyónak másik után hágott velőtlen fejecskéjére, víg dalra kelt vagy csak egy witzecskét nevetett hozzá. De máskép